Mennyi idő után feküdtetek le először a párotokkal?

A tapasztalatok azt mutatják (pl. az előző néhány válasz), hogy ezt nem kellene elsietni. De nem csak a szexforradalmat követő, elmúlt 50 év statisztikái jelzik ezt, hanem különböző tudományok (agy, hormonok, pszichológia) kutatásai is megerősítik, hogy gyorsan belemenni a szexbe, inkább negatív eredményt szül, akár élethosszig tartó boldogtalanságot okozva, minthogy lenne bármi előnye is a kapcsolatra nézve. Már megdőlt az a tévhit, hogy a szexet ki kell próbálni, ugyanis az ebben való összeférhetetlenség nagyon ritka, és utólag inkább csak egy ürügyként jön elő egy szakításban, mikor valójában más okok idézik elő azt a felismerést, hogy nem vagyunk egymáshoz valók!

Mert valójában a legfontosabb az, hogy az élet számos területén valamennyire egymáshoz illjünk, és képesek legyünk elviselni egymást. S ennek felismerése egy hosszú folyamat, amit ráadásul pompás programok közös élvezete inkább gátol, mint biztosít. Ami azonban ennek a legfontosabb felismerésnek a gátja, az éppen maga a szex. Hiába ismerjük azt a tényt, hogy két - egymásnak szimpatikus - ember összeillésének az esélye csupán kb. 25% (azaz 4 esetből csak egyre igaz), ha nem fordítunk figyelmet a problémás pontok megtalálására, akkor olyan kudarcot vallunk, hogy annak mélyreható következménye lesz az életünkre. Márpedig a szex éppen ezt a felismerést akadályozza, de nagyon. A szexnek ez a durva csalása (azaz becsap minket) egy hormonális folyamat, kiküszöbölhetetlenül, és az oxitocin hormonunkhoz kapcsolódik. Az agyban egy olyan érzést hitet el, hogy azt véljük "Ő az igazi!" (ez nem az orgazmust keltő hormon, ami egyébként az endorfin lenne, és a szexben gyakorlatilag drogként funkcionál). Az oxitocin - másodlagos hatásként - tehát egy kötődés érzetet vés mélyen belénk, s minél több testi kapcsolat, annál erősebbet, ráadásul soha el nem múlót. Ha azonban biztosan rátalálunk a tényleges igazira (és ez csak szex nélkül megy, másképpen csak hazárdírozás), akkor éppen ez a kötődés tart össze a továbbiakban minket, s nehezíti meg a megcsalást, miközben nagyon is fájdalmassá teszi az elszakadást. S bár a szex megléte az együttélésben nagyon fontos mégis, ha adódnak benne nehéz időszakok, akkor is összetartozónak érezzük magunkat, amely érzést nem gátolja semmi, ha előzőleg egymásra találtunk. Nehéz időszakot generál pl. az, hogy a szexet, és annak a jelentőségét nagyon túlértékeljük, és benne túlhajszoljuk magunkat. Ebből a túlzásból születik egymás megunása, és az a tévhit, hogy "már a szex sem működik". Noha valójában - ha nem illünk össze -, akkor a problémákat szexszel akarjuk orvosolni, ám ez hamarosan csődöt mond, de mégis rá hivatkozunk.

Ezen utóbbi jelenség (a dolgok megunása) mögötti hormonális mechanizmus még csak pár éve lett felfedezve (dopamin rezisztencia). Ez, és az érzések agyi folyamatai (pl. a fenti kötődés, vagy az elszakadás fájdalma) egy nagyon ősi agyterületen zajlik, ami már a hüllőknél is megjelent (tulajdonképpen ez az agyunkban a "gyíkagy"), azaz a szexuális viselkedésünkben ösztönösen gyíkként vagyunk jelen. De emberként ott van az értelmünk is, ám az értelmet még ez a gyíkagy is sokszor felülbírálja.

Még egy nagyon fontos dolog, főként azoknak, akiknek még nem volt szexkapcsolata (a többieknek meg "késő bánat"). Az oxitocin-os kötődés csak akkor működik hatékonyan, és nagyon erősen, ha a szexpartnerünk az első volt az életünkben (és nem volt utána se több!), azaz szigorú monogámiában. A felmérések azt mutatták (Pat Fagan - 2017), hogy pl. nőknél az együtt maradás ereje tizenkétszer (12x !!!) nagyobb, ha nem volt még mással azzal szemben, hogy már volt egy előző partnere. Ezt számos további - pszichés - mechanizmus is biztosítja, pontosabban egy másik partner (a régi, vagy egy félrelépés) léte alakít ki olyan káros felfogásokat, amely jelentősen gyengíti a hűséget (bár - ha kevesen is - vannak ellenpéldák, de erre hivatkozni megint csak hazárdírozás). Az egyik baj az összehasonlítgatások megjelenése ("az előző ebben jobb volt", "az előzőnél ez jobb, de lehetne valaki ennél még jobb"), vagy pl. a partnerünk tárgyiasulása (nem egyedüli, ismert személyként hanem, csak egy nőként/férfiként tekintünk már rá, aki akár lecserélhető is). Ezek szintén nehezen kiiktatható agyi mechanizmusok, amelyek itt károsak, az élet más területén meg ez adja meg a hatékonyságunkat.

Sajnos az annyira boldogan fogadott, és az egész fejlett nyugatot elárasztó szexforradalom, hosszú évtizedek távlatából az emberiségre végeredményben olyan bajokat hozott, jónak vélt téveszméivel, hogy napjainkban az egész világ ezt szenvedi meg, egy soha nem tapasztalt jólétben, mégis mindenen elégedetlenkedve, és szintén soha nem tapasztalt mértékű boldogtalanságban. Köszönjük hát neked kedves forradalom!

#12

Baromság.

A kedvencem az az érved, hogy ha valaki az egyetlen partnered, akkor sokkal jobban kotodsz. Magyarul dugd a homokba a fejed, viseld el a vakságot, ne éld ki a vágyaid, és félj felnézni, nehogy rájojj mit akarsz igazán. Elmehetnél kozepkori szexológusnak, kb utoljára akkor volt trendi az önsorsrontás.

Nekem volt olyan évem amikor tobb mint 20 lannyal volt szexkapcsolatom vagy alkalmim. Pillanatok alatt szerelembe estem utána, es nem letezett mas. Ja, es a masodik randin nalam aludt. Kepzeld, lehet ezt onszivatas es bigott dogmák nelkul is csinalni.

13 éves koromtól volt egy barátnőm (osztálytárs), akivel elválaszthatatlanok voltunk, de a csókolózáson, tapizáson túl nem jutottunk 8. végéig sem. Az első komolyabb párommal 3 hét után. (17 voltam a barátnőm 24, 2 évig tartott) A következővel szintén kb. 3 hét telt el az első randi után, de évek óta ismertük egymást.

Felnőtten volt akivel még aznap este, de volt, akivel 4 hónapos netes ismerkedés után. De azt mondhatom, általában 2-4 hét, 3-10 randit követően.