Eléggé tetszik, hogyan tudnám elfelejteni/kiheverni ezt?

Nos az a dolog, hogy nagyon de nagyon bejön egy fiú. Sok minden köt hozzá, egy suliba járunk, gyerekkorom óta ismerem s ilyenek:)) Szorosabb barárságunk lett körülbelül amikor ő kilencedik osztályos volt(most tizenegyedikes és amúgy csak pár hónap korkülönbség van közöttünk). Amikor annyira jóban voltunk a ,,semmiből" nagyon elkezdett érdeklődni irántam, az édesanyja szerint otthon mesélt is rólam, hogy milyen jóban vagyunk haha. Folyton beszélgettünk, mindenről. Nagyon megértő és jólelkű fiú volt akkor. Egyszer ellógott az iskolából random és felhívott hogy eljön a házunkig, hogy menjünk ki együtt. Nem tudtam, hogy tetszik nekem. Sokáig tagadtam is mert igazából akkor egy másik fiú tetszett. Na mindegy, én azt feltételezem, hogy akkor bejöttem neki. Bevallottam magamnak, hogy ő is tetszik nekem. Sajnos rá nem tudom hány hétre/hónapra mire elmondtam volna neki, hogy igenis tetszik, barátnője lett:// Még elég sokat beszéltem vele utána is, de körülbelül egy év után 8 hónapig egyáltalán nem dumáltunk. Utána is én írtam rá, hogy hogy s mint van. Az a fura, hogy annyira nagyon zavarba jövök amikor meglátom, úgy ver a szívem haha, hogy inkább elfordulok ,,sunyiban" csak hogy ne kelljen köszönnöm neki. Tegnap ő is elfordult ahelyett, hogy köszönne.

A lényeg, hogy mindig is azt gondoltam, miután nagyon jóban lettünk,még azután is hogy nem beszélgettünk, hogy én egyszer vele leszek, hogy nekem ,,ő való". Kicsit furán hangzott ez, na de tényleg annyira bejön, nem is tudom hogy írhatnám ezt az érzést le. Annyira szívesen ráírnék vagy csak random odamennék hozzá a folyosón, de félek hogy nem is érdekelném. Amúgy meg nem azért tenném ezt, hogy na most rögtön jöjjünk össze vagy bármi, hanem csak úgy szép lassan legyünk jóban, mint régen. Csak hogy én is eldöntsem mit érzek, és hogy ő mit érez. Amúgy meg ahogy ismertem ,,akkor", egy elég romantikus csávó volt(nagyon szerette azt a barátnőjét). Amúgy meg azóta, 2 éve nem volt barátnője, és asszem amúgy hogy ő volt neki az egyetlen, és nem is tartott sokáig. Meg kell hogy említsem hogy elég sok közös dolgot látok magunkban. De tényleg nem tudom mitévő legyek, nem is beszélek vele, mégis azt érzem, szeretem. Lehet csak én fújom fel ennyire ezt a helyzetet, de nem tudom hogyan heverhetném ki magamból őt. Mondanám úgy is hogy amióta ismerem, midnig bejött ő nekem.

Kicsit hosszú lett, bocsi:))