Valóban csak a bulizás lehet a megoldás?

Nos, 17 éves lány vagyok, aki már kétségbe van esve. Azt hiszem senki nem fog meglepődni, de ennek az az oka, hogy egyszerűen semmi visszajelzést nem kapok az ellenkező nem tagjaitól.. Tisztában vagyok vele, hogy nem vagyok elkésve, a körülöttem lévők pedig nem zaklatnak ezzel és nem helyeznek rám nyomást. Azonban már úgy megtapasztalnám, milyen az a kis izgalmas tini szerelem.. Nem is feltétlen egy komoly kapcsolat, csupán a "játék" ami ezzel az egésszel jár. Ebben az évben nagyon sok drámát, szerelmi ábrándozást, kaladok elmesélését hallgattam végig, hirtelen minden barátnőm tud ilyenekről mesélni, én pedig legparányibb jelét sem érzékelem annak, hogy hamarosan én is megtapasztalhatom. Hát igen, sajnos ez hatással van az önbizalmamra. Az arcomat nem találom szépnek, ellenben a testemmel viszonylag meg vagyok barátkozva. Egyszer egyik osztálytársam azt mondta, hogy irigyelni való alakom van, de olyannyira kételkedem már ebben, hogy bizonyára meglátszódik a kisugárzásomon. (Ő egyébként egy lány volt, ily módon még egy fiú sem dícsért..) Biztos vagyok benne, hogy a helyzetet az is rontja, hogy nem nagyon járok bulizni. Senki nincs a közösségemben aki olyan zenéket hallgat mint én, ezért nincs társaságom akivel igazán ínyemre való buliba mehetnénk. Tény az is, hogy máshova se járok mostanság, a karantén nagyon nehéz volt számomra, még most is rajtam van a hatása. És a kommunikációmmal is vannak gondok, de ezen teljes erőmmel igyekszem javítani. Sokat sírok mostanában, de a barátaim nem látják rajtam, hogy mennyire bánt ez az egész, úgy érzem senkinek nem tetszem és, hogy nem vesznek észre. Pedig nem relytőzöm el, az öltözködésem is feltűnő, annyira nagyon csendes se vagyok.. Félek, hogy jövőre meg egyáltalán nem lesz időm ezzel foglalkozni az érettségi miatt. Mindegy , előre is köszönöm a válaszokat, kissé zavaros kérdés lett.. :D Ja és annak oka, hogy hajnali 3-kor rakom ki, az, hogy nem bírok aludni.