Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Egy közepesen súlyos demenciáb...

Egy közepesen súlyos demenciában szenvedő idős ember számára valóban az idősek otthona a legkézenfekvőbb megoldás?

Figyelt kérdés
Nagyammámról van szó, aki éveken át velünk együtt lakott, de egy családi tragédia következtében nagynéném magához vette őt, mivel nekem ideiglenesen vidékre kellett leköltöznöm édesapámhoz. A pszichiátriai szakvélemény szerint közepesen súlyos demenciában, és kezdődő skizofréniában szenved. Rövid távon mindent elfelejt, ami vele, vagy körülötte történik, olykor pedig helyeket, időpontokat, és embereket kever össze, vagy meg nem történt eseményeket talál ki. Vannak tiszta pillanatai, de egyre többször beszél zavaros dolgokat. Idén 89 éves, és legyengült fizikai és pszichikai állapota miatt folyamatos gondozásra szorul, ugyanakkor arrogáns, makacs tagadó, és olykor kifejezetten durva természetével gyakran készíti ki idegileg a körülötte lévőket. Szinte mindennapos, hogy a szüleit keresi, édesanyámat is beleértve, aki december óta már szintén odafentről figyel bennünket. Gyakori, hogy éjjel mászkálásaival, hallgatózásaival szinte halálra rémíti a körülötte lévőket amikor megjelenik az ajtófélfában, és hallgatózik, és az is mindennapossá vált, hogy követeli hogy hazamehessen, mert meg van győződve arról, hogy semmi baja nincs, ezért gyakori, hogy felöltözve szökni próbál, és úgy kell őt visszafordítani a bejárati ajtónál. A legegyszerűbb feladatok elvégzésében is segítségre szorul, így pl. öltöztetni is kell, és időnként "nem szobatiszta", ezért gyakran a padlót is fertőtleníteni kell utána. Sokan mondják, hogy ilyen állapotban az idősek otthona az egyetlen észszerű opció. Nagynéném férjével együtt romló egészségügyi állapotuk miatt hosszabb távon (és mert idegileg már kikészültek nagymamámtól), bejelentették, hogy a továbbiakban nem hajlandóak vállalni nagymamám gondozását, és hogy az ellátására minél sürgősebb megoldást kell találni. Többször is megkérdezték tőlem, hogy én, mint az unokája vállalom-e a továbbiakban a gondozását, mert ha igen, ők boldogan átadják őt nekem, és a gondjaimra bízzák, mert nekik már a hócipőjük is tele van vele. A történet része, hogy nagymamám gyerekkoromban éveken át együtt nevelt fel édesanyámmal, és most úgy érzem, hálátlan dolog lenne tőlem, ha meggyengült állapotában és utolsó éveiben pont én raknám őt be egy idősek otthonába. Gyakran gondolkodom azon, hogy vállaljam-e, ugyanakkor ez óriási felelősséget is jelentene: többek közt azt, hogy nekem kellene tisztába raknom, öltöztetnem, gyógyszereznem, főznöm, és vásárolnom kellene rá, és folyamatosan figyelnem kellene minden mozdulatát, (nehogy pl. bekapcsolja a gázt, a vasalót, vagy pl. ne kezdjen el egy egyedül matatni kertjében, mert számára még egy könnyebb esés is végzetes is lehet (pl. combnyaktöréssel). Egy homályos pillanatában akár világgá is indulhat, aminek szintén beláthatatlan következményei lehetnek. Egy szóval gondozása teljes beosztást, és teljes embert igényelne, és hiába tudok jelenleg home office-ban dolgozni, (ami csak idő kérdése, hogy mikor szűnik meg, és áll vissza a rendes munkavégzés), úgy érzem, hogy gondozása mindenképpen a munkavégzésem rovására menne, otthoni, szakápolóval történő gondozása ugyanakkor anyagilag nem megoldható, mert nincs rá keret. Egyesek szerint nem várható el tőlem, hogy 36 évesen nagymamám gondozását magamra vállaljam (inkább a saját életemet kellene élnem, és pl. barátnőt kellene találnom), ugyanakkor hálátlan sem akarok lenni nagymamámmal szemben mindazok után, amit az évek során kaptam tőle, és nem akarom megfosztani őt az emberi méltóságától. Szerintetek ilyen helyzetben mi a legjobb megoldás? Ti mit tennétek a helyemben? Kérlek benneteket, adjatok tanácsot, vagy egyszerűen csak mondjátok el a véleményeteket.Állandóan ezen agyalok, az idő pedig sajnos egyre jobban sürget...

2021. ápr. 6. 21:58
1 2
 1/13 anonim ***** válasza:
100%
Otthon. Nemsokára teljesen magatehetetlen lesz, pelenkázni kell napi többször. Masszírozni, kenegetni a felfekvések ellen. Éjjel is ébren kell lenni mellette, nappal is, egy ember nem tudja csinálni. Ha csak a boltba mész el, hívni kell valakit, mert egy percre sem maradhat egyedül. Ilyen fokú felügyelet csak otthonban reális. És kb egy év a várakozási idő, azt is számold bele.
2021. ápr. 6. 22:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/13 anonim ***** válasza:
100%
Teljesen egyértelműen otthon, és ne hagyd, hogy bárki is bűntudatot keltsen benned emiatt. A nagymamádnak szakszerű, 24 órás segítségre van szüksége, amit te nem tudsz neki biztosítani, hacsak nincs eü végzettséged. Most kezdd el intézni, amíg még vannak tiszta pillanatok, mert ez egyre nehezebb lesz, ahogy mentek előre az időben. Sok kitartást, és ami a legfontosabb, hogy nem vagy halatlan és nem vagy rossz ember, amiért a nagyit megfelelő kezekre bízod.
2021. ápr. 6. 22:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/13 anonim ***** válasza:
100%
Nagyon kedves, hogy elgondolkozol ezen, de szerintem is meghaladná a képességeidet. Ha egyébként jó az eü. állapota, akár 5-10 évet is élhet még. Nem hiszem, hogy ennyi időre ki tudnál maradni a munkából, mert a home office nem tart örökké; egyre romlani fog a fizikai és szellemi állapota, és nem fogod tudni egyedül ellátni. Keressetek egy otthont, ha szükséges szállj bele az ellátás költségeibe, de magadhoz semmiképp ne vedd.
2021. ápr. 6. 22:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/13 anonim ***** válasza:
100%
Lehetetlen elvégezned a mama ápolását, egy személynek lehetetlen. Ha nem viszik otthonba, baja lesz. Állandóan le fog zárulni a szemed a krónikus fáradtságtól, ő meg elesik, megégeti magát stb.
2021. ápr. 6. 22:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/13 A kérdező kommentje:
Köszönöm, hogy ilyen hamar, és már ennyien válaszoltatok erre a... hát nem túl rövid kérdésre :)
2021. ápr. 6. 23:00
 6/13 anonim ***** válasza:
100%
Mi megpróbáltuk anyósommal.Neki is középsúlyos demenciája van.Fél év után rájöttünk, hogy nem fog menni, pedig mi mindketten itthonról dolgoztunk.Próbáltuk úgy alakítani az életünket, hogy neki is megfeleljen, de állandóan kötekedett, ha nem vele foglalkoztunk akkor cirkuszolt, agresszív volt,azzal vádolt bennünket hogy meg akarjuk ölni, volt hogy 3-4 napig nem volt tiszta pillanata, állandóan csapkodta az ajtókat, kiabált,éjjel üvöltözött.Aztán pár nyugodtabb nap után újabb menet és ez így ment fél évig.Addig jutottunk ,hogy a hálószobánk ajtaját már éjjelre zártuk, a gyereket pedig nem mertük a közelébe engedni, mert ha épp rá jött akkor őt is bántotta.Olyan is volt, hogy lehülyézte,vele mérte magát össze, hogy ő mennyivel okosabb(a lányunk 2 éves volt akkor), leöntötte joghurttal, mindenféle mocskos szavakkal illette.Ez volt az a pont amikor rájöttünk, hogy ha a családunkat egybe és egészségbe akarjuk tartani, akkor sajnos kell az otthon.Hozzáteszem én magam is nagyon otthonellenes vagyok, de egyszerűen lehetetlenség így élni napi 24-ben feszültségben és veszekedésben.Borzasztó rossz.Pedig nem fűz az anyósomhoz semmilyen érzelmi szál, nagyon sajnálom, hogy így kellett döntenünk, de valóban így a jobb.Nem csak nekünk.Az otthon dolgozói szépen ellátják, tudják mikor mit kell vele csinálni, ahhoz hogy jobban legyen a nagyon rossz napjain, amikor ő maga is állandó feszültségben van.Fizikailag jó állapotban van, de szellemileg láthatóan egyre rosszabb.Páromtól a múltkor válni akart, mert azt hitte a férje.Már nem tudnánk itthon ellátni egyáltalán, kb 1 és fél év telt el azóta hogy bevették otthonba.
2021. ápr. 6. 23:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/13 A kérdező kommentje:
Köszönöm, hogy ezt megosztattad velem, és véleményt, tanácsot is írtál. Hasonló cipőben jártam még akkor, amikor nagymamám nálunk lakott éveken át. Amikor édesanyám egy ritka idegrendszer betegség (ALS) következtében fekvő beteg lett, és másfél éven át részben én gondoztam őt speciális otthoni munkavégzési engedéllyel (akkor még nem volt járvány), nagymamám gyakran akadt ki rajta, mondván, hogy ő ezt csak megjátssza, pedig a helyzet nem is olyan súlyos (nem volt képes mozgatni a lábait, és a karjait, és az utolsó fázisban már a beszéd és a nyelés is nehezére esett). Nagymamám időnként dührohamában rángatni kezdte magatehetetlen anyámat, amikor segítséget próbált kérni, mert magától képtelen volt még egy pohár vizet is meginni. Borzalmas volt. Volt, hogy kiabált anyámmal, és még én, -akire egyébként nagymamám még hallgatni tudott-, sem tudtam elhallgattatni. Addig mondta a magáét, amíg a mondandója végére nem ért. Nem tudom, hogy az agressziót ilyenkor a demencia, a skizofrénia váltja-e ki az emberből, vagy csak felszínre hozza azt, ami már eleve ott rejtőzik az emberben, és a személyisége része... ha otthonba kerül is, nagyon ellenálló lesz, még az is kérdéses, hogy vállalják-e majd a felvételét...
2021. ápr. 7. 00:03
 8/13 anonim ***** válasza:
100%

Magatol nemcsak a gyogyszereit nem tudja szedni, a leggyakoribb veszely, hogy idos ember elfelejt inni, es allando hugyuti fertozese lesz, ami nekik nagyon veszelyes.

Anyosom, aposom otthonba kerultek, lattam a staciokat. Igy volt a legjobb, 24 ora keszenlet kellett mellejuk.

2021. ápr. 7. 02:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/13 anonim ***** válasza:
0%
Végig olvastam a hozzászólásokat, érdemes és érdekes volt. Magyarán aki gyereket nevel:anya,nagymama ott volt amikor te bepisiltel,bekakiltal sok millió forintot és energiát,időt fektettek a te életedbe te mégis úgy döntesz,h otthon. Mint a többi családos.most akkor kérdem én,akik most csaladanyak,apák akkor a végén ugyanazt fogják kapni a saját gyereküktol és ez megy körbe? verinajsz.fantasztikus.humanos.bravo. ezek nm otthonok hanem elfekvok,de mindenkinek lelke rajta,majd ahogy forog a kerék,megy ő is "otthonba. Kérdező,ha berakod a nagyit egy két éven belül meghal,láttam ilyen helyen mi van,ha be is rakod,akkor legalább látogasd.màs,mint én bármit megtennék,h ismerhetnem a nagyszüleimet.csak fotóim vannak,mégis kijarok a sirjaikhoz, pedig a rokonaim ismerték őket és le se xarjàk a temetőben őket.a döntés rád van bízva,de tudd h ha még betegek is,mindent éreznek lehet már elment az ágyúk de éreznek.azt is ha lemondasz róla.
2021. ápr. 7. 19:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/13 anonim ***** válasza:
92%

#9: Én amíg lehetett, csináltam. De utána igen, anyu ment otthonba. Hidd el, a szívem szakadt meg. De amikor már ön és közveszélyes volt, nem volt más lehetőségem.

Van róla fogalmad, mit jelent a 24 órás felügyelet egy demens betegnél?

Amikor wc-re is csak akkor mehetsz, ha tudod, hogy valaki más vigyáz rá?

Amikor nem szaladhatsz át a boltba, gyógyszertárba, csak ha valaki figyel rá addig?

Amikor nem aludhatsz, csak mert ő elaludt, mert ha felébred, neked is ébren kell lenni?

Ne hasonlítsuk már a gyerekneveléshez!

A gyerekemet magammal tudtam vinni a boltba, anyukámat nem.

A gyerekem nem késekkel a párnája alatt aludt.

A gyerekem három éves korában óvodába ment, egyedül hagyhattam a szobában, amíg kimentem wc-re, vagy letusolni.

És tudod mit? Utána én magam mondtam a lányomnak, hogy ha oda kerülök, ő ne szenvedjen velem ennyit, a demencia első jeleinél keressen nekem egy jó bentlakásos otthont! Nem akarom, hogy tönkretegye a gondozásommal az életét! Látogatni ott is tud.


Kérdező: ha bevállalod, ki fogsz készülni! Bízd szakembereket, csak nézd meg, hova megy, sajnos nem mindenhol bánnak a demens betegekkel emberhez méltóan.

De ha jó helyet találsz neki, egyetlen percig se legyen lelkiismeret furdalásod.

2021. ápr. 7. 19:48
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!