Mit jelenthet ez a viselkedés?

Lehet bejössz neki és zavarban van ilyenkor. A másik, hogy régebben bejöttél neki amikor szemezgettetek és mostmár nem, és ezért kínosnak találja a helyzetet mikor találkoztok. Viszont szerintem inkább az első, és amit legalul írtál az iszonyat cuki ha azért csinálta mert tetszel neki *o*

Próbálj beszélgetni vele, akkor ki fog derülni, hogy mik a szándékai.

Tetszel neki, de megrekedtetek a szemezésnél, mert mindketten gátlásosak vagytok. Ha a közelébe kerülsz, megpróbálja elfedni az érdeklődését, az izgatottságát, ezért lehajtja

a fejét. Hogy kifújja lassan a levegőt, az is azt jelzi, hogy “na, megúsztam, higy kimutassam, mit érzek”.

Felteszem, valahogy “elmentetejk egymás mellett” a kezdetekben, és azt a következtetést vonta le, hogy te végül is nem vagy vevő rá.

Én bátran odamennék hozzá, s megkínálnám a csokimból, vagy ami nálam van. Elbeszélgetnék vele mindenféléről. Mindig a természetesség a legjobb út a kapcsolatteremtésben. Semmi túljátszás, semmibpóz, allűr. Csak a derűs természetesség. Próbáld meg.

Számtalan fiú I(de leány is) nagyon fél, ha elutasítják. Mintha ez földrengető dolog lenne. Kellemetlen, de kiheverhető. Ez a fiú is ettől félhet. Önts bele bátorságot és ah valóban szimpatikus Neked, akkor kezdjétek az elején. (Pl. kérjed meg, tudna-e segíteni valamiben, amit nem értesz valamelyik tantárgyból).

Ffi.

Kb ilyen vagyok én.

A kiszemeltemmel szoktam nagyon zavarban lenni, félek hogy kiábrándult vmi kis dolog miatt, stb

Kedves #5,

na, pontosan ettől nem kell félned. A fiatalok (lányok és fiúk) ismerkednek egymással, keresik a nekik megfelelőt, tehát válogatnak (a bőséges választékból). Bizonyára Te is utasítottál már el fiút. Miért is? Azért, mert valami nem tetszett benne, nem akartad rápazarolni az időd. Ha még nem utasítottál el, akkor majd bekövetkezik. A cipő-, ruhaboltban sem az első darabot veszed meg, hanem válogatsz. Így a jó, különben ha elfogadnád az első érdeklődőt, akkor lenne egy boldogtalan életed a halálig. Nem élünk abban a korban, amikor a lánynak el kellett viselnie egy házasságot azzal a férfivel, akit a szülők kiszemeltek neki (és fordítva - a fiúnak nem tetszett a leendő menyasszony).

Biztos, hogy kellemetlen a visszautasítás, de ezen túl kell tenni magát az embernek. Az sem kellemes, ha álláskereséskor nem leszel eredményes az óhajtott cégnél.

Az élet tele van ilyen elutasításokkal, visszautasításokkal. Ezzel kell élni és elviselni, ahogyan csak lehet.

Sok szerencsét és bátorságot. Mindenkit utasítottak már el valamikor.

A "kiábrándult" szó helyett írhattam volna azt is, hogy "nem nyerted el a tetszéséét, nem vagy az esete, szőkét, barnát szeretne stb."

Pár napja voltam 80 éves, férfi vagyok, bő 56 éve házas. (Megnézheted, hogy az Egyéb kérdések kategóriában ma hányadik helyen állok. Ma még nem néztem, inkább előbb válaszolni szoktam).

"Lehet bejössz neki és zavarban van ilyenkor. A másik, hogy régebben bejöttél neki amikor szemezgettetek és mostmár nem, és ezért kínosnak találja a helyzetet mikor találkoztok."

A harmadik hogy régen nem jött be neki, ezért régen még fesztelen volt vele is, mint mindenki mással, mostanában viszont belezúgott, de közben olyasmi is történt, ami miatt szégyelli magát, ezért ilyen furcsa. Ez a valami lehetett olyasmi is, ami egyáltalán nem is ciki, csak ő érzi annak.

Bonyolultak ezek a tinik, annyira, hogy még egymást se értik. :)