Lányok, fiúk! Meg tudnátok fejteni, hogy miért van ez?

Szeretethiány, ami enyhül mikor azt érzed, hogy más érdeklődik felőled, számítasz neki, foglalkozik veled. Nem a szerelem a kulcs, hanem hogy valaki törődjön veled, éreztesse hogy "élsz", persze ettől még vágyhatsz arra hogy valakivel szorosabb kapcsolatot alakíts ki.

Ez már nem ide tartozik, de elég pökhendi ahogy írsz, valószínűleg a való életben is lenéző vagy. Lehet ezen érdemes lenne dolgozni.

Örülsz, hogy keres egy lány. Örülsz neki, mert érdelődik felőled és örülsz, hogy nem neked kellett lépned. Örülsz, mert karnyújtásnyira van a lehetőség ilyenkor, hogy barátnőd legyen.

De beszari vagy és nem teszel semmit. Fél a pofára eséstől és ezért inkább sajnálod, sajnáltatod magad.

De nem gond, ebben az életkorban sokan ilyenek.

Először is: Önmagadat és a saját boldogságodat ne másoktól tedd függővé. Te úgy vagy teljes és tökéletes, ahogy vagy. Amíg ezt nem tudod elfogadni, ne kezdj bele egy kapcsolatba!

Másodszor: Teljesen természetes, hogy vágysz a szerelemre. Eddig nem érdekelt, most már igen. A dolgok változnak.

Csak vigyázz, ne ess át a ló túloldalára! Ne azért akarj, magad mellé valakit, hogy ne érezd magad szarul és legyen, aki felkapar a földről!

Egyébként a fiú-lány barátság adhat hasonló érzetet, mint egy párkapcsolat, lényegében mindkettőben alap a bizalom, megértés, őszinteség, támogatás, szeretet, kémia.

Ha pedig komoly elhatározásra adtad a fejed, menj és ismerkedj lányokkal. Sok sikert! :)