Hogyan tudnék végre másra koncentrálni?

Kissé furcsa ez a kérdés, erősen hezitáltam, hogy kiírjam e ide, de úgy gondolom talán tudtok néhány tanácsot adni nekem. Nagyon megvisel a jelenlegi vírushelyzet, persze ez nem újdonság, ezzel nem vagyok egyedül. Ebben az évben vagyok tizedikes az általam nagyon szeretett iskolában.. Az általánost nem igazán kedveltem, de a gimnáziumba kerülésem segített önbizalmat adni és kinyílni. Már egy fél iskolaév is elég volt ahhoz, hogy észre vehető legyen a komoly változás amin keresztül megyek. Például egyre inkább vágyom a fiúk társaságára, mint a legtöbb lány ebben a korban. Mivel nálam ez tényleg csak az utóbbi másfél évben kezdődött korábban gyakorlatilag szemet sem vetettem a körülöttem lévő fiúkra. Az iskolám tagjait nem igazán kedveltem, de jártam máshová is. Maximum annyi történt a csodás ovis kalandjaimon kívül, hogy úgymond "szépnek" találtam egy-egy srácot, de semmi több, még soha. Nem is ezzel van a probléma, tudom, hogy nem vagyok elkésve semmivel. Gyönyörű gimnáziumi életem kezdetét csúnyán keresztül hasította a covid, enyhe depresszióba estem. Eleinte leginkább a miatt, mert nem találkozhatok újdonsült barátaimmal, de most kissé más a helyzet. Természetesen az is rettentően bánt, hogy nincs normális közösségi életem így, de mostanság a legtöbbet a fiúkon jár az eszem. (Nem egy konkrét személyen) Korábban ugye nem voltam ilyen "romantikus tinilányos" típus és ez elég új a számomra..Sajnos ez nem segít azon, hogy most egyáltalán felfigyeljen rám egy húsvér ifjú... Hihetetlenül demotivált vagyok, nem csinálom úgy a dolgomat ahogy kellene.. És az önbizalom hiányom is visszatért, sőt erősödött is talán. Folyamatosan azon agyalok, hogy van e bennem szerethető, hogy különleges vagyok e egyáltalán. Nagyon elfáradtam és nem tudom hogy kezdjek neki önmagam motiválásának, hogyan állítsam talpra kétségbe esett személyemet. Előre is köszönöm a válaszokat. Bocsi ha kicsit hosszú lett. Ja és ha esetleg valakinek nem tiszta 16/l- vagyok.