Ki van még ilyen helyzetben?

Szóval kiszeretnék írni magamból pár gondolatot ami nagyon bánt

Sok srác volt már az életemben és sosem jutottam el addig hogy kapcsolatom legyen sosem találtam még meg a boldogságot, egyre nehezebben viselem ezt

Csak nyomasztó érzés kavarog bennem és úgy érzem már nem bírom

Szükségem lenne már végre valakire akivel boldog lehetek

Bár nem voltam még senkivel kapcsolatban, de egy-két fiún még most sem tettem túl magam teljesen

Tudom hogy nálam mindig az van hogy jönnie kell másnak akivel túllépek az előzőn, már akkor rá koncentrálok és ő kezd el érdekelni aztán ez egyre erősebb lesz. Végül pedig az előző már nem is fog érdekelni és kb semleges lesz nekem, ez tapasztalat

Mások szerint könnyű lehet nekem rengeteg fiú közül tudok választani és akárki velem lenne, de ez nekem nem csak így megy. Istenem annyian mondják hogy egy ilyen csajnak hogy a fa*ba nincs senkije nem hiszik el hogy egyedül érzem magam. De ez nekem tényleg bonyolult, én a különlegest keresem számomra aki úgy rendesen megfog és minden megvan. Mindenki az álompasiját/nőjét keresi így én is.

Elsőre lehet azt gondolná rólam az ember hogy én az vagyok aki szinte minden fiút megkaphatna (pl szalagavatós táncnál is amiben nem akartam részt venni, a tanáraim azzal jöttek hogy ne csináld már neked bárki igent mondana keress magadnak párt és táncolj te is, meg ilyesmi) de én nem így gondolom mert mégiscsak nincs senkim még mindig, iszonyat egyedül érzem magam. Annyi ember van magam körül és külső szemmel mindig jól érzem magam boldog vagyok nevetek, de valójában nagyon el vagyok keseredve, amikor egyedül vagyok minden előjön belőlem, senkinek nem kívánom ezt tényleg. Azt mondják akik sokat nevetnek mindenen azok az emberek a legszomorúbbak, nálam ez nagyon így van.

Tehát egy-két fiú még mindig mély nyomot hagyott bennem és elért valami hasonlót hogy azt hittem vele minden jó lesz és vele akarok lenni mert megfogott. De már most tényleg beláttam hogy semmi értelme és hagyni kell, nem hozzám valók. Én elég makacs vagyok és ha nekem kell valaki akkor tényleg semmi más nem számít csak mindenáron kell nekem, hiába mondta nekem mindenki hogy te jobbat érdemelsz vedd már észre halo, te ilyenekkel állsz szóba, ilyenek után mész, nemár foglalkozz már rendes hozzád illő normális fiúval, meg més sorolhatnám. Sosem hallgattam rájuk akárki mondta. De végül igazat adok nekik, megjött az eszem végre. De még most is fájnak dolgok amik nem tudnak csak úgy kimenni a fejemből, aludni is nehezen tudok nagyon nehéz. Tudom azt hogy ilyenkor nekem másra valaki másra lenne szükségem, aki tényleg azt éri el bennem hogy csak ő kell és megtaláltam a nekem valót. Szükségem van a szerelemre, sose voltam még úgy tényleg igazán az. Tudjátok van az a mondás hogy amikor találtál valakit, hogy mostmár érted miért nem jött össze senkivel az ami vele igen. Ezt akarom én is. Szeretném hogy begyógyuljon minden ami ért a fiúkkal kapcsolatban.

Ehhez mit tudnátok tanácsolni, mit lehetne csinálni ennek érdekében hogy megismerj valakit?

Tapasztalatokat is írhattok, csak negatívakat ne mert már így is borzasztóan rosszul érzem magam

18/l