Miért lehet ez, ki van még így?

Egy 18 éves lány vagyok, és az lenne a probléma hogy ennyi idősen még nem volt kapcsolatom, erről mesélnék egy kicsit. Előre szólok hosszú lesz akinek nincs türelme ne is olvassa. Akiket meg érdekel és szívesen segítenének azoknak megköszönöm.

Szóval, sok fiúval találkozgattam, próbálkoztam de semmi. Ilyen 10 fiúval már biztos, beszélgettünk, kavartunk, talizgattunk, de végül semmi nem lett belőle. Sosem jutottam el addig egyikkel se hogy összejöjjünk. Nem tudom miért lehet ez. Én mindig úgy álltam hozzá hogy akarom meg alakuljon minden de hát nem igazán rajtam múlt, lehet hogy csak éretlen fiúkat fogtam ki, nem tudom. De már amúgy nem is érdekelnek és egyiket sem bánom hogy nem lett semmi, jobb is így ha visszagondolok rájuk már egyiket se akarnám. Így még kapcsolatom se volt. Csók meg ilyenek az persze, de tovább nyilván nem jutottunk ha még kapcsolat se jött össze. És igen így ugye szűz vagyok, nem adom magam könnyen, van tartásom és egyértelmű hogy csak kapcsolatba akarnám elveszteni. Akik ismernek tudják hogy nem vagyok olyan aki könnyen adja magát. Na nem is ez a lényeg. Az van hogy kellemetlenül érzem magam hogy 18 évesen még kapcsolatom se volt. Tudom hogy ami késik nem múlik, de egyre rosszabbul érzem magam emiatt. Kicsit nyomás is van rajtam hogy körülöttem ennek annak mindenkinek van valakije meg stb. De ahogy így elnézem kívülállóként ezeket, belelátok a kapcsolatok hátrányaiba is. Soknak nincs őszinte kapcsolata, mérgező az egész, minden problémás és nehéz, meg hát na sokan csak azért vannak valakivel konkrétan mert nincs más.. Apa is beleesett már anno ebbe, körülötte már mindenkinek volt valakije aztán ő rosszul érezte magát ezért és inkább ő is lett valakivel, de ez nem egy szívből jövő volt hanem csak a nyomás hatására. Én nem akarok ebbe beleesni, azért biztos nem jövök össze senkivel csakazért hogy legyen valakim. Ez hülyeség. Viszont van egy fiú aki menthetetlenül megfogott.. Ritka aki engem megfog de akkor az nagyon. Vele se jöttek össze a dolgok, de biztos hogy mindig ő marad az életembe aki igazán kelleni fog nekem. Bármi is legyen mindig ő lesz az akiért odavagyok. Hiába fog jönni más fiú mert előbb utóbb úgyis, akkor is csak őt akarnám mindig a szívem mélyén. Benne találtam meg az igazit és ő mindig kivételes lesz nekem.

Na de a lényeg, hogy nem értem ez velem miért lehet. Miért nem jutok el addig senkivel hogy együtt legyünk? Komolyan én szinte el se tudom képzelni hogy együtt legyek majd valakivel, annyira hihetetlennek tűnik hogy azt mondhassam barátom van. Annyira szeretném már de úgy látszik én nem tudom elérni, vagy csak ilyen szerencsétlen vagyok. Kezd elegem lenni, ha előre kell néznem csak bizonytalanság van bennem és nem tudom mi lesz hogy lesz, fogalmam sincs. Még csak olyan sincs aki úgy bejönne és szimpi nekem, gondolni se tudok senkire. Ez így nagyon tré. Szoktak persze próbálkozni nálam de mint mondtam csakazért senkit nem engedek közel magamhoz hogy legyen valakim. Olyannal leszek akit én szeretnék és el tudnék vele képzelni mindent, aki tényleg megfog és odavagyok érte. Akibe igazán szerelmes lehetek és ha rágondolok úristen, egy olyan fiú legyen aki hozzám való és ha meglátom fhu meghalok, azt a fiút keresem aki nekem mindenhogy szimpi és tetszik benne minden. Ezt a fiút mondjuk már megtaláltam de remélem jönni fog még olyan aki ennyire eléri bennem azt amit ő, nagyon remélem. Úgy szeretnék már egy olyat akivel minden egyértelmű, szépen alakul minden és megvan a közös szándék meg minden, nem kell azon agyalni hogy jaj mit akarhat mi lehet a fejébe mit gondolhat rólam stb. Én ezt már nagyon unom. Jó egyébként nem olyan rossz szinglinek lenni és ennek is megvannak az előnyei meg tudod bárkit megkaphatsz, de néha nagyon rámjön a kapcsolat flash. Nem volt még úgy senki és nagyon akarok már. Annyira tudnék szeretni ha lenne rá megfelelő, meg alakulgatna minden.

Amúgy mások se értik nekem hogyhogy nincs senkim és nem jön össze semmi. Amit így tudni lehet rólam, érett és normális vagyok de úgy tényleg nem az vagyok amilyen a legtöbb lány ahogy elnézem, a külsőm is rendben van nagyjából meg vagyok magammal elégedve, elég népszerű is vagyok azért így nagy az ismertségi köröm meg a társaságom, sokmindenkivel jóba vagyok fiúk lányok egyaránt, őszinte vagyok mindenkivel és nyitott is, szeretek másokat megismerni csak nem neten, így akik elsőre meglátnak azt gondolnák hogy biztos van barátom vagy sokan odalehetnek értem meg ilyenek, de hát ez van. Sokszor megkapom hogy lehetek szingli de nem igazán lehet rá mit mondani😅

Ezt mind most nem nagyképűségből írtam, nagyon nem. Hozzátenném még hogy önbizalmam nem igazán volt sosem. Én ilyen vagyok, nem tudok ezzel mit kezdeni. Amúgy ez mindig így van hogy azoknak van nagy egojuk meg teszik magukat akiknek semmire nem lehetne, akiknek meg lehetne azok nem. Na én is így vagyok, akármennyire is próbálnék ezen változtatni hogy legyen kicsit több önbizalmam és kicsit legyek büszke az értékeimre és magamra, nem megy. Ilyen a beállítottságom hogy nem gondolok sokat magamról.

Na szóval, arról van szó hogy ez miért lehet nálam, miért nem jutottam el addig hogy legyen egy kapcsolatom? Meddig lesz ez még így? Min lehetne változtatni? Mit lehetne tenni azért hogy nekem is könnyebben alakuljanak a dolgaim? És van még így valaki? Aki mindehogy rendben van külső belső egyaránt, népszerű és mégsincs senkije, vagy elég válogatós, netán még önbizalma is van. Egyébként szerintem nem kell leszólni akik válogatósak, mindenki maga tudja kit szeretne és milyet, meg milyet nem, mindenkinek megvannak a saját igényei és gyengéi. Tehát nem leszel egy olyan emberrel aki felé nincs meg semmilyen szinten a vonzalmad és szimpátiád, nem fog meg sehogy, csakazért hogy valakid legyen. Mindenki maga tudja kit szeretne magához közel engedni és kit nem.