Egy kb. középisk. fiú hogyan éli meg az első szerelmet?(bár lehet, hogy valaki hamarabb vagy később lesz az, de szerintem kb. erre a korra tehető az első szerelem)

Akik ennyire akarnak általánosítani, hogy minden pasi ugyan olyan, minden pasi mocskos állat, azok nyugodtan rám írhatnak, mindenkivel őszintén fogok beszélni, láthatjátok hogy van kivétel és nem én vagyok csak ilyen, hanem jópár ilyen van.

A kérdésedre is van példa és ellenpélda. Van aki hiába szerelmes, akkor is csak egy paraszt és tárgynak nézi a nőt.

Nálam az első szerelem is olyan volt mint az összes többi. Ha valakit szeretem, akkor őt végtelenül szeretem, nagyon hűséges vagyok hozzá. Az agyam teljesen elönti a rózsaszín köd, csak ő létezik számomra a világon és senki más. Ha valakivel csak ismerkedek és szimpi, akkor se ismerkedek mellette mással. Ugyan ez érvényes mindíg.

Az első nagy szerelmem is ilyen volt, nem láttam a hibáit, amiket mégis azokat vele együtt szerettem, úgy éreztem, hogy csak az övé vagyok és senki másé.

Néha bánom azért hogy ilyen vagyok, de ezen nem tudok változtatni. Örökre olyan maradok, akit egyszerre csak 1 nő érdekel, meg ugye Ő is az egyetlen aki számít és létezik számomra.

előző, ez jól hangzik, a 13 évesek el is hiszik neked, de itt 16 év az alső korhatár

mondjuk sok hülye van, reménykedhetsz

#5

16 az alsó korhatár, már 18 múltam. Gondolom akkor az alsó korhatár pipa.

Viszont te ezzel a viselkedéssel mit szeretnél kompenzálni??

Én leirom a saját tapasztalatomat. 16 évesen volt. Kb 8hónap. A lényeg, hogy lehet hogy valami primitív ember azt fogja mondani "ugyan már hogy lehet 16évesen valaki lelkibeteg", pedig pont hogy ebben a korban nem valami stabil a mentális egészséges, dolgoznak a hormonok, és ha ez még párosul egy mérgező párkapcsolattal, akkor elég komoly következmények lehetnek. Ez egyéni hogy ki hajlamos erre.

Én a tipikus "lila ködös" srác voltam. Ébredés után félig volt nyitva a szemem, az volt az első hogy írtam neki, egésznap beszélgettünk, ha éppen nem együtt voltunk, órákon egy szó nem ragadt rám, mert elvoltam varázsolva, és folyamatosan csak rá gondoltam. Néha már saját magamnak is bosszantó volt ez. Szóval elég intenzíven élik meg páran. És ami maradt utána az a borzasztó nagy fájdalom, utána kemény önbizalomhiányom lett, alvásszavarok, pánik, szorongás. Ezekre a megoldás az, hogy azzal biztatod magad, hogy sok fiatal van ugyanígy ilyen korban, és majd minden rendben lesz. A leghasznosabb a sportba, és a tanulásba merülni ilyenkor

Csatlakozom az előttem szólóhoz, igen, nálam is ilyenek jelentek meg mostanság sajnos...

Csak én úgymond a zenébe "menekülök". :)