Jó az ha az embernek van csaja? Jó érzés? Főleg úgy, hogy van már gyerekük? 22 évesekre gondolok.

feltételezésekből sosem szabad kiindulni. márpedig sosem látsz a másik fejébe, mindig csak feltételezni tudod, hogy mit gondol, mit érez, mire vágyik, mitől boldog vagy boldogtalan és ezen mi tudna változtatni. kívülállóként, ismeretlenül pláne, de még nagyon közeli barátok, rokonok esetében is sokkal több a feltételezés, mint a valós ismeret.

még a kapcsolaton belül sem biztos, hogy minden érzés és gondolat ismert a másik fél előtt - pont ebből adódik a legtöbb kapcsolati probléma is, hogy nem értik egymást a felek, nem tudják, mit akar, mire vágyik, mit miért csinál. általában a másik viselkedését a saját érzései, sérelmei szűrőjén keresztül vizsgálva próbálja kitalálni az ember, hogy mire gondol a másik, ami gyakran köszönő viszonyban sincs a valósággal.

jobban összeszokott, nyitottabb, érzékenyebb, egymással jobban kommunikáló párok esetén ez jobban működik, de tökéletesen még ott sem.

ráadásul sok esetben az ember még saját maga sem mindig tudja biztosan, vagy akár jól, hogy mire is vágyik, mert sok esetben az érzések, ösztönök, hangulatok egészen más irányba terelik az embert, mint amit tudatosan gondol, hogy szeretné.

tipikus példája ennek, hogy nagyon sok embernek, ha megkérdezed, nagyon fontosak a családját, barátait, tanulást vagy a sportolást, csak a gyakolatban, ha megnézed, hogy mivel tölti ténylegesen a szabad idejét, pont ezekkel messze nem tölt annyit, mint amennyire fontosnak nevezi, mert a gyakorlatban valahogy elfolyik az idő tévézéssel, ezzel-azzal, amiket elvben egyáltalán nem tart az ember fontosnak, csak tudatosan észre sem veszi, mennyivel nagyobb teret ad nekik az életében.