Bejöhet a karma?

Elmesélek most valamit, próbálom röviden.

Beszélgettem egy fiúval pár dologról.

Olyat mesélt el nekem ami meglepően hasonlít az én helyzetemre.

Van egy lány aki oda van/volt érte 2 évig. De ő nemigazán foglalkozott vele. Akkoriban cuccozott is, meg nem volt kellőképpen kész egy komoly kapcsolatra, sok fa*sága volt, de a lényeg hogy nem lépett a lány felé és nem vette figyelembe. Elmondása szerint nem volt ugye nyitott egy kapcsolat felé, de azért érdekes azalatt nem egy barátnője volt vagyis simán összejött több lánnyal is egymás után. Nem működtek ami éppezért nem is meglepő, eleve nem úgy állt hozzá meg ő maga sem értette miért jött össze ezzel azzal de valahogy úgy jött ki akkor. És ez alatt a lányt aki teljesen oda volt érte nem vette komolyan, pont vele nem foglalkozott. De később fordult a kocka... Egyszercsak szépen lassan rájött hogy neki kell, buliba közeledett hozzá, megcsókolta többször is meg ilyenek. Aztán másnap írta neki a lány hogy ebből úgyse lesz semmi. És itt fullra nem értette a fiú hogy mi van. Most az van benne hogy próbálkozni akar, meg akarja szerezni őt és nem adja fel. Mondta neki a lány hogy neki se kezdjen (fhu nagyon adom😂😂👌🏼). Szóval igen most jött meg az esze a fiúnak hogy akarja őt meg minden, nem szeretné elveszíteni. Nagyon durván megértem a lányt teljes mértékben. Szerintem nem kö*ögség amit csinál mert megérdemli a fiúka. Igaz hogy felismerte hibázott hogy állandóan ignorálta eddig most meg már mindennél jobban akarja őt, de akkor is. 2 év kellett hozzá? Az nagyon sok idő, a lány meg végig rá várt, nem közelített senki máshoz csak őt szerette volna. Még csak nem is csókolózott azalatt, semmi. És milyen rossz lehetett neki a tudat is hogy más lányokkal összejött ő meg csak úgy, lehet látta is őket szegény. Most könyörög a fiú neki de őt már nem érdekli, vagy csak úgy mutatja de akkor azt nagyon jól álcázhatja. Mostmár a lány az elutasító és nem akar tőle semmit már. A fiú azt mondta nekem hogy tudja hogy ő tette ilyenné a lányt, a karma nagyon visszajátszott kegyetlenül. Vannak ilyenek az életben. Mondta azt még neki hogy itt van amire 2 évig várt, itt van az a személy akit akart. De már hiába.

Na ezt így kívülállónak nem tudom mennyire lehet megérteni de én lehet azért érzek vele jobban együtt mert én pontosan ugyanígy vagyok...

Rendesen odavagyok egy fiúért már legalább egy éve. Én is bejövök neki de nem foglalkozik velem eléggé. És ezalatt ő is már több lánnyal összejött ami nem működött, max 2 hónap. És ő is cuccozik, sok fa*sága van meg problémája mit konkrétan annyira nem mondott el, de sokról tudok és azokat megértem nagyrészben, amikor jobban belegondolok akkor rendesen sajnálom is, de amúgy meg nem mert amiket meg velem csinál az nem szép dolog. Nyit felém időközönként vagy amikor jobban egymáshoz kerülünk valahol, de utána nagyon keményen visszalép és megint a semmibe vagyunk. Nem tudunk rendesen előre haladni. Mert ő nincs rajta úgy mint ahogy kellene. Én igen de ez rajta múlna mert én mindig kész vagyok rá hogy közelebb kerüljünk egymáshoz. Ő viszont nem alakítja eléggé az ő részéről, inkább lelép úgymond és meghátrál tőlem. Eltávolodunk vissza mint ahogy azelőtt volt. Ha alakul is valami, semmi értelme mert nem alakul tovább csak úgy megszakad hirtelen, mikor tényleg valami komolyabb jönne. Míg ő összejött többel is akikkel semmi nem lett, addig én senki felé nem nyitottam meg semmi. Én csak őt akarom mert nála jobb az én szememben nincs. De ő nem vesz figyelembe.

Szóval ugyanabban a helyzetben vagyok mint az a lány akiről mesélt a fiú. Nem foglalkozik velem csak amikor pont gondol egyet vagy meglát. De hozzám nem közeledik eléggé, nem tesz meg komoly lépéseket míg mással akit úgy nem is ismer összejön egyik napról a másikra. Nem lehet tudni miért, lehet nála is pont úgy van mint a fiúnál. Nem érzi magát felkészültnek egy komolyabb kapcsolatra így nem akar felém lépni. Inkább megelégszik másokkal hogy lesz ami lesz vagy nem tudom tényleg.

Így mikor ezeket elmesélte a fiú nekem, akkor sokkolt ez az egész hogy mennyire ebben vagyok én is. És arra gondoltam lehet nálunk is pont ugyanígy jönne majd ki. Egyszer bekattan nála valami és meg akar szerezni én meg belefáradok tényleg és elutasítom minden közeledését. Lehet addigra már tényleg annyira megunom az egészet hogy már nem is kell és megjön az eszem, érdeklődök mások felé inkább. Tudom hogy jobban tenném de ez most nem olyan könnyű.

Szerintetek lehet ez így a továbbiakban? Mert én el tudnám képzelni.