Van olyan ember akinek egyáltalán nem számít a külső?

Az emberek a külső miatt szeretnek bele valakibe, de a belső miatt maradnak meg mellette.

Hiába néz ki valaki jól, ha belül gonosz és rossz, de ha nem néz ki jól, viszont nagyon jó belül, akkor mellette lehet megmaradni igazán. Ha ezt megtapasztalod, akkor szerintem egyet fogsz te is érteni a fiúval, és belátod, hogy lehet ilyen.

Van, pl. én.

Most lehet, hogy álszentnek fogok tűnni, és nyugodtan pontozzatok le, de őszintén mondom, hogy csak legyen tiszta, ápolt, és ennyi az elvárás. Persze vannak olyan dolgok, amiket jobban szeretek külsőleg, de NEM várom el.

Barátom tipikusan olyan, akire az összes ismerősöm azt mondja, hogy ronda, kövér, stb. de annyira jól érzem magam vele, hogy számomra ő a legszebb, nem cserélném le egy szupermodellre sem. És nem, nem a pénzéért vagyok vele, mert még nem is dolgozik. :D

De ez nálam fordítva is így van, ha valakinek undorító személyisége van, nézhet ki akármilyen jól, már a fejétől mindig hányingerem lesz, ha meglátom.

De lehet, hogy csak azért nincsenek elvárásaim, mert én is ocsmány vagyok, ki tudja.

Vannak olyan emberek, akik annyira kétségbeesettek és igénytelenek, hogy tényleg nem számít nekik, csak legyen valaki.

Meg vannak a többiek, akik ezt hazudják, hogy jobb fényben tüntessék fel magukat.

Nekem sem számít a kűlső csak legyen tiszta és ápolt! :)

23/F

Akik írták példának, hogy a páruk ilyen meg ilyen külsőre: ti azért szépnek látjátok, nem? Nem azt kell nézni, hogy mi általánpsan a szép, hanem hogy mi a szép számodra. #3 is írta, hogy számára a párja a legszebb: akkor már tetszik neki külsőre, szépnek találja. Az hogy mások már nem értenek ezzel egyet, az mellélkes.

Én amúgy nem hiszek ebben. Ha külsőre egyáltalán nem tetszik valaki, képtelen lennék vele járni. Mert lehet jó személyisége, ha rá se tudok nézni, az eléggé ellehetetleníti a kapcsolatot. Plusz oda a fizikai vonzalom, ezáltal a szexuális élet is... Normális esetben az első benyomást is a külseje határozza meg. Szóval szerintem ilyen nincs.

#7 Először nekem se jött be külsőre, aztán kiderült, hogy már hónapok óta szerelmes volt akkor belém, én meg úgy voltam vele, hogy amúgy is már szinte mindent tudunk egymásról, nagyon megbízható, okos, van humorérzéke, szóval megpróbálhatnánk, ebből még lehet fejlődni. Pár nap múlva már teljesen máshogy láttam külsőleg, és 2 éve tart a dolog, szóval működik. :)

#3 voltam.

A világ nem fekete-fehér. Kevés olyan ember van, akinek csak az egyik, vagy csak a másik dolog számít. Nyilván biztos van, 7 milliárdan vagyunk a Földön, meg lennék lepve, ha nincs olyan, akinek tényleg teljesen irreleváns a külső. A legtöbb ember valahol a kettő között van. Ha valaki azt mondja, hogy nem számít nekik a külső, azt általában nem szabad szó szerint venni. Úgy kell érteni, hogy nagyságrendekkel meghatározóbb a személyiség, de mondjuk egy olyan lánnyal, aki úgy néz ki, mint Molnár Krisztián, csak nőben, nem tudnának vonzódni. De ha a szélsőségeket nem nézzük, akkor tényleg nem, vagy csak alig számít a külső.

Csak ugye szebben hangzik azt mondani (és rövidebb is), hogy neki aztán nem számít, mint azt mondani, hogy "de, számít, és egy rohadó fogú, 250 kilós, büdös, igénytelen boszorkához hozzáérni sem lenne gusztusom, de normális keretek között nem a külső az elsődleges".

Amit #2 mond, az azért eléggé elnagyolt és felszínes. Én egy kezemen többször is meg tudnám számolni, hogy hány kapcsolatom kezdődött úgy, hogy "na, ő aztán eszeveszettül jól néz ki, megismerem, hátha lesz valami". Az igazán nagy szerelmek - nálam legalábbis - soha nem így kezdődnek. Hanem azután, hogy megismertem őt.

Egyébként meg még valamit, amit hajlamos mindenki elfelejteni. A szépség nem egy egzakt, mérhető dolog. Mindenkinek más a szép. Aki nekem a világon a legszebb, azt pl. tudtommal senki nem gondolta még csak közepesen szépnek sem. Nekem pedig irtóra tetszik.