Mit tegyek ebben a helyzetben?

Van egy srác, aki a bátyám egyik legjobb haverja és nagyon megtetszett a személyisége, kedves velem stb. viszont nem tudom kivenni, hogy ő mit gondol rólam. Egy évvel fiatalabb nálam és az a helyzet, hogy nagyon összezavar. Én igazából nem küldtem jeleket felé, röviden válaszolok a kérdéseire, próbálok minél kevesebbet beszélni vele, mert félek ettől az egésztől. A józan eszem nem szeretne többet tőle mint barátság, viszont sokat gondolok rá, napi szinten. Folyton a közös emlékeinkre gondolok, például amikor megérintett vagy egy érdekes beszélgetésbe keveredtünk. Újra és újra lejátszódik ez bennem, hiába próbálok nem ezekre gondolni.

Még nem volt párkapcsolatom, nehezen tudok megnyílni egy fiú előtt és úgy érzem ez nem helyes, ha folyton rágondolok, mégsem akarok semmit tőle, mivel magam teszem tönkre ezzel a sóvárgással. Össze-vissza beszélek, remélem azért nagyjából érthető a lényeg. Nincs annyira közeli kapcsolatom senkivel, akinek ezt el merném mondani, ezért is írtam ide. Köszönöm ha elolvastad, ha van valami ötleted hogy mit kéne tennem ebben a helyzetbe kérlek írd le.

17/L