Miért érzem így magam? Tényleg ezt várja el a társadalom, vagy én gondolom rosszul a dolgot?

Valahogy azt érzem mostanság, hogy leginkább csak nyugalomra vágyom. Régebben eljárogattam bulizgatni, de már akkor sem úgy mint például az osztálytársaim közül sokan. Soha nem ittam, és nem is szerettem volna. Vége lett a középsulinak (most levelezőn járok egyetemre) és még most is szívesen találkozok a barátaimmal, de például bulizni nincs már kedvem, illetve ahhoz sincs kedvem, hogy mindennap úton legyek. Szívesen vagyok itthon, vagy éppen szívesen megyek el valahová a családommal. Én nem érzem, hogy másra lenne szükségem. Én jól érzem így magam. De sokszor amikor látom az ismerőseimet, hogy buliznak, vagy éppen mindennap találkoznak valakivel és elmennek ide-oda, akkor felmerül bennem a kérdés hogy: Nekem is ezt kellene tennem? Nekem is buliznom kellene minden hétvégén meg mindennap találkoznom kellene valakivel? Félre értés ne essék, nekem semmi bajom az ilyen emberekkel, egyszerűen csak én, nem vagyok ilyen. És ezek a dolgok nem azért merülnek fel bennem, mert azt érzem ez hiányzik az életemből, hanem azért mert úgy érzem mintha ezt várna el tőlem a társadalom. Úgy érzem mintha azért mert én nem vagyok ilyen (pl: nem iszok, nem bulizok, nem járok el mindennap) nem vagyok "normális".

Tényleg ezt várja el a társadalom? Tényleg nem vagyok "normális"? Vagy teljesen túl gondolom az egészet?

Előre is köszönöm a válaszaitokat.