Hogy viselkedjek vele ha legközelebb találkozunk, hogy ne legyen olyan kínos?

Volt valaki, aki nem is az, hogy megtetszett, mert ebben még ennyi sem volt, hanem éreztem valamit iránta, elkezdtem érdeklődni iránta. Nem voltam biztos az érzéseimben, hogy most engem tényleg érdekel-e ő, vagy csak amolyan múló dolog lesz ez is nálam. Sokszor szomorkodtam miatta, mert azt hittem többet érzek iránta, sírtam is párszor, meg mindig rá gondoltam, magamban róla áradoztam. Viszont rájöttem, hogy ebben nem volt semmi, és tényleg csak egy múló dolog volt nálam. Viszont most az jutott eszembe, hogy milyen ciki lesz ezek után majd ha találkozom vele, vagy ha véletlenül összefutok vele. Égni fogok a szégyentől, hogy én tényleg iránta éreztem valamit. Tudom, mert voltam már így, hogy valaki iránt volt egy rövid fellángolásom, akkor amikor már régen láttam, aztán amikor újra találkoztunk égtem a szégyentől, hogy ő kellett nekem?!! Mert ilyenkor ha régen láttam valakit, akkor nem is ő tetszik, hanem a kép amit róla alkottam a fejemben, és amikor újra látom akkor szembesülök a valósággal hogy a valóságban nem olyan mint ahogy elképzeltem, meg ahogy az idők sorén átformáltam őt a gondolataimban. Legszívesebben elsüllyedtem volna a föld alá szégyenemben, persze ő mit sem érzékelt az egészből, de én égtem magam előtt rendesen. Szóval volt már ilyen.

Mit tegyek hogy ezt most elkerüljem? Vagy nem tudom elkerülni, mindenképp ciki lesz nekem, ha újra látom?