Fiúk! Szívesen hallanám így ismeretlenül ha elmesélnétek,hogy milyen volt az első plátói szerelem, ki volt az első lány,aki megtetszett,mi lett veletek?

Szia!:) 5. osztályos koromban lettem szerelmes, viszont csak én voltam az, a kiszemelt fél nem. Úgy volt, hogy új tanulóként jött az osztályba egy lány, akkor még nem is gondoltam volna azt, hogy egyszer majd szeretnék is tőle valamit. Volt egy barátnője, aki nagyon kedves volt hozzám, így megpróbált segíteni nekem, hogy "össze tudjak jönni" a lánnyal. Ez eddig még jónak és szépnek is hangzott volna, de sajnos a lány, akibe szerelmes lettem, nem nagyon viszonozta érzéseit irántam, meg makacs, egoista, saját érdekre törő fajzat volt, de én valahogy még ezek ellenére is szerettem a végsőkig, amikor csúnyán beszélt velem, kigúnyolt ha valamit elrontottam, lealázott. Az utóbbiak nem azért történtek, mert erőszakos, bunkó állat lettem volna vele, hanem mert mindig valamilyen kis (ez most hülyén fog hangzani) kekszdarabkák tettem titokban a padjára, stb. Lényegre törően nem szerette volna, ha én szerelmes lettem volna belé és mindent megadtam volna neki, de erről én nem tehettem, hiszen mindennap láttam és mint említettem osztálytársak is voltunk. Az év végieknél együtt vittük a zászlót, mert mi ketten voltunk az osztály legjobb tanulói, és így eléggé rossz volt ilyen szempontból. Meg amikor vakbélgyulladása lett és meg kellett műttetni, nem emelhetett utána egy ideig és engem bíztak meg a hátizsákja hordásával, mert egy faluban laktunk és még egy buszmegállóban is szálltunk fel nap mint nap. Végül lett neki nyolcadik félévekor egy pasija, aki mellesleg a legjobb haverom is volt egyben, szóvaal... :,D És még annak ellenére is nehéz elfelejtenem, hogy ő másik középiskolába ment mint én, mert mindennap ugyanabban a buszmegállóban szállunk fel és egy busszal is utazunk, szóval én próbálom végleg kitörölni a fejemből, de ha az univerzum ezt nem hagyja, akkor mást nem nagyon tudok ellene tenni sajnos... Nemrég az agyam újra elkezdett hülyéskedni velem álmomban, és azt hiszem vagy az ötödik alkalomra álmodok már vele, és nem tudom mit tehetnék ellene, de egyszer majd csak elmúlik ez az egész. Azóta már kijártam a 9. osztályt (ja, még nem D:, csak keddtől dicsekedhetek majd ezzel..) és azóta nem is volt barátnőm (nem mintha őt annak lehetett volna nevezni), se belém se volt senki se szerelmes 1. osztály óta :DD... (Az se az volt szerintem, csak valami kezdete annak.) Bocsi, ha esetleg túl sokat írtam volna, megpróbáltam minél tömörebben és masszívabban összefoglalni a storyt. További szép napot! :)