Első szakítás után, mindenkinek ilyen nehéz?

Pár hónapja szakítottam a sráccal akivel jártam és valljuk be nagyon megkönnyebbültem, a folyamatos veszekedések ugyebár eltűntek az életemből és a szorongás amit folyamatban ő okozott. Egy kicsit csalódott is vagyok hogy az első kapcsolatom így alakult ,illetve hogy megismerkedtem vele -->mert mondhatni sokkal többet veszítettem még vele voltam , mint azelőtt az életemben :/

Szóval annyival van csak problémám hogy nem értem , a folyamatos álmatlanság , hiányérzet , róla való ábrándozás (pl. ahogy csókolózunk vagy öleljük egymást , fogjuk egymás kezét) , mondhatni pár emlékkép még azokból a "jobbnak " nevezhető időszakokból , étvágytalanság vagy épp a fordítottja , néha sírás , miért vannak ?:/

Egyszerűen nem értem , ha lelkileg ennyire megkönnyebbültem , akkor ezek miért vannak az életemben .Miért nem tudok egyszerűen túl lépni (teljesen) rajta és elfelejteni , mintha nem is ismertem volna őt soha ?

Bevallom , többször volt hogy visszamentem hozzá , ezek miatt a dolgok miatt , ő pedig folyamatban az áldozatot játszotta , mint aki valami túsz. Csupán csak amiatt hogy megbizonyosodjak róla valóban szeretem /szerettem -e vagy sem.Gondolkodtam rajta hogy esetleg el kéne kezdenem megint ismerkedni , de ez után a kapcsolat után igazság szerint semmi kedvem sincs.. illetve nem akarom másodszorra is ugyanazt játszani csak azért hogy az elsőt elfelejthessem :/