Ki hogyan vészeli át a szakítást a karantén alatt?

En kiirtam folyamatosan magabol a gondolataimat, osszeirtam pl azokat a dolgokat ami miatt rossz a kapcsolat (meg nem szakitottunk veglegesen mert nem tudtunk talalkozni es beszelni az egeszrol)

Szoval osszeirtam h mik azok a dolgok amik tosszak a kapcsolatban csak eddig nem lattam es nem vallottam be h az okot adhat szakitasra is (pl.: ha mar arra h szeret e azt mondja h nem tudja) es belattam h csak hitegetem magam h ez meg ujra jo lesz es rajottem h elkell engedni.

Es nem kuldtem el neki ezeket, elejen azthittem h elfogom mert elso napokba foleg inkabb azok az erzesek voltak h mennyire akarok meg vele lenni aztan teltek a napok es kezdtem megnyugodni akkor mindent szepen vegig hondoltam es tudom h mar nem fogom neki elkuldeni ezt. Rajottem sokmindenre es levezettem h mikor mit ereztem.

Somszor csak az emlekek es elmenyek hianyoznak es h felunk egyedul lenni, illetve probaltam meglatni benne a jo dolgokat h ez egy uj lehetoseg h kicsit magammal foglalkozzak, hogy ertekeljem a baratokat es ne csak akkor kegyek mellettuk ha nincs senkim, h nem lesznek vitak, szabadon donthetek a dolgaimrol, es ha majd ugy alakul akkor talalok majd vkit akivel jo lesz.

Egyebkent nem csinaltam semmit egesz nap enis csak teloztam kb es vartam h tortenjen vmi de mostmar nem varom.

Teis gondold vegig ezeket es mashigy fogod latni egy ket het mulva mint most.