Az normális, ha én nem akarok párkapcsolatott?

Eddig akartam, volt is chrussom,de most is van egy fiú akit pár napja ismertem meg. Nagyon jófogás, egyet is értünk sok mindenben és illünk egymáshoz,de én jobban megvagyok most szinglin. Többször is próbáltam és furán éreztem magam. A chrussomal is inkább csak én akarok a kedvére lenni mindenben. Egykor minden este úgy aludtam el,hogy a beleképzelem magam a jővőmbe ahol nekem van családom és anya vagyok. De már az öcséim és az apám is nagy szerept játszott,hogy undorodjak a hetero kapcsolatoktól. Leszbiként is inkább az összebújást tudnám elképzelni,de nem úgy. Persze felizgulva lefeküdnék fiúval.Nem tudom mi lett velem. Az az élet rendje,köteleségnek érzem,de nem akarom már,hogy családot alapítsak. Élnék együtt több emberrel akiket kedvelek, mint barát, de nem család. Az közre játszhat,hogy egyáltalán nem bírom a családom egyik tagjátsem?

Szóval ezt úgy képzelem el,hogy több emberrel együtt élek és egy forma témában dolgozunk talán. A kpop bandák élete számomra tökéletes. Tudom nehéz nekik,de azzal együtt. Viszont én grafikusnak készülők. Ami nem keres túl jól, ezért kéne egy fiú🤔

Valaki magyarázat?

Elnézést a helyesírásért ha van.

16/l