Miért van az, hogy amikor Skrillex felbukkant, akkor mindenki meg volt őrülve a dubstepért, most meg a kutyát se érdekli?

A dubstep egy ízig-vérig underground műfaj, szerintem nem meglepő, hogy a mainstream érdeklődés tiszavirágéletű volt iránta (és azon felül is, nagyobbrészt olyan előadókat érintett, akik nem kifejezetten egyeznek a dubstep közösség kedvenceivel - nem véletlenül alakult ki a dubstep-től külön fogalomként a "brostep"). Mainstream viszonylatban a brostep-nek szerintem novelty-értéke volt. Akik alapból is hallgattak underground elektronikus zenét, azok 2010 környékére bőven hozzá voltak szokva bizonyos producing-technikákhoz, bizonyos ritmikákhoz, effektekhez, meg egyéb zenei eszközökhöz, és fel tudták mérni egy-egy dalnak az ezeken túlmutató értékeit. Amikor Skrillex megjelent, akkor a mainstream hallgatónak egy egész új fajta megborulás-élményt tudott biztosítani a komplex ritmikával, meg a túltolt basszussal, mivel ehhez ők egyáltalán nem voltak hozzászokva, illetve a zenei konzervatív is kapott valamit, amin csámcsoghat "eZ cSaK rAnDoM zAj IlYeT a MoSóGéPeM iS tUd". Egy darabig tudott is menni a kimondatlan versengés, hogy ki alkotja a legelborultabb dubstep-et, de amikor az ember kimondottan csak az extremitásra alapoz, azzal az a baj, hogy az emberek idővel ráunnak - vagy azért, mert nincs különösebb érték az extremitás mögött, vagy mert a mainstream közönség szimplán nem kíváncsi rá.

Mert megunták. Mainstream lett, és minden hülye 10 éves arra nyomta. Ez olyan, mint a rapperség ma. Már kínos rappernek lenni, mert minden nyomi az akar...