Ez hogy lehetséges?

Költői paradoxon. :)

Aki írja egyébként is mindig a saját szemszögéből néz mindent. Szóval nem az van, hogy valakinek a háta mögé állt, hanem ő az aki igenis a jó helyen áll, mert ő elé akart állni, és a másik az, aki rossz irányba fordulva létezik. A lírai énnek mindig saját maga az észak, és az összes többi az iránytű. Én beszélek, tehát azt akarom, hogy te figyelj rám, legyél rám kíváncsi, hogy mondhassam. Ezek mind egy szálig ilyenek voltak ám, nem kell annyira meglepődni rajta.

Kismillió ilyet fel lehetne sorolni, ettől még lehet valami jó, szóval nem ezen múlik. Mindig fel szokták hozni pl. a Bikini szövegét, ami látszólag elég értelmetlen, aztán valahogy mégis, nagyon is érthető mit akar mondani vele:

"Kínomban a színpadon, fejem a lábam közt ülök a nyakamon

Homokkal teli a szám, szép vagyok, mosolygok rám."