Lehet élő zenének nevezni azt amikor egy DJ játszik?

Egy szimfonikus zenének dallama van és üteme. A DJ nem ad hozzá ilyet, max. sebességet változtat, kivág, belerak, összeköt részeket.

A zenén keresztül hatni dolgot úgy értettem, hogy egy élő zenei előadásnál, ha pontosan játszák a zenét, akkor is mindig másmilyen lesz attól függően, hogy éppen akkor milyen hangulatban vannak a zenészek.

A zenével hatni viszont olyan, mint ahogy az aláfestő zenéket is alkalmazzák. Úgymond előre megfontolt szándékkal váltanak ki különböző hangulatokat.

Olyan mint mikor személyesen beszélsz valakivel, és mosolyogva mondja ha valamit viccesnek szánt. Amikor meg bekapcsolva hagyod a webkamerát de mégis írásban kommunikáltok, kiteszi a mondat végére a hangulatjelet, de nem mosolyodik el közben. Furcsa dolgok ezek, de tényleg így működik valahogy.

#11 A zenei részek manipulálása, összekötése, miegymás, is egy ütemmel, meg struktúrával való kreatív dolgozás. Az meg nincs kőbe vésve, hogy a zenész más anyagával dolgozzon ilyenkor.

Így már értem a különbséget a két dolog között, de amit felvázoltál, az gyakorlatilag az analóg és a digitális közti különbség, ami bár egy valóban létező dolog, szerintem nem lesz egyik zeneibb a másiknál, meg egy kicsit túl is értékeled a szakadékot a kettő között. Persze, az analóg alkotás, akár hanggal, de akár vizuálisan, mindig megengedi az olyan véletlenszerű, organikus eltéréseket a digitálisan leírható szabályosságtól, de túlzás úgy csinálni, mintha az ebből adódó emotivitás akkora differenciát jelentene magához az írott kompozícióhoz képest. Kihat sok tényező a tradicionálisan élőhangszeresnek mondott előadásra, de ha nem kifejezetten jammelésről van szó, az azért legalább 90%-ban az lesz, aminek előre megfontolt szándékkal tervezték a zenészek. Pláne ha egy kimondottan teátrális, maximalista előadóról van szó.

Azt is értem, amit a hangulatjeles hasonlattal mondasz, de egyrészt az analóg módon ki nem fejezett, digitálisan viszont átadott érzelemkifejtés sem feltétlenül őszintétlen, ráadásul szerintem az ilyesmi csak a köznapi helyzetekben áll fenn, amikor valaki tényleg intenzív érzelmi hatás alatt van, olyan helyzetre ezt nem lehet ráhúzni - a művészi alkotás pedig ilyen. Én magam nem zenélek, vizuálisan viszont alkotok papíron meg gépen is, és bár látom, meg érzem a súlyát annak, amikor az ember egy hosszas satírozás lépését egyszerűen átugorja egy kitöltéssel, vagy egy generált színátmenettel, meg hogy mennyi a különbség egy felrajzolt dolog utólagos manipulációja ahhoz képest, amikor már alapból úgy kell felvinnem valamit a papírra, ahogy azt véglegesen látni akarom, de szerintem nem az ilyen különbség határozza meg a kész mű értékét, érzelmi töltetét, és nem lesz kevésbé organikus maga a folyamat ezen különbség miatt.