John Lennon vajon mit látott Yoko Onóban?

Egy átlagos fiatalember tizenéves korában úgy indul neki a világnak, hogy sose lesz nője és szűzen hal meg. Aztán persze ez nem így lesz, jut vagy 15 nő is, már akinek kell, mert azért feltételezzük, hogy valaki az igazira vár. (Nagyon helyesen!) Ha egyszer véletlenül a színpadon találja magát, már minimum két önként jelentkező akad a koncert végére. Ha már nem annyira véletlenül van a színpadon akkor ez a szám idővel egyre hatványozódik. Persze attól függően milyen poszton van, tudvalevő ugyanis, hogy a dobosok után a szintiseknek jut a legkevesebb nő és nyilván a gitárosok-szólógitárosok-énekesek vezetik a sort. Képzeld el ugyanezt világhírű énekes és egyben még gitáros szinteken. Lennon mindent látott. Mindent tízezerszer látott. Tudom itt most körülnézel és azt látod minden ismert előadó elvált vagy sosem házasodott, és minimum egy 20-30 évvel fiatalabb valakije van akit fel is vállal. Ők is választhattak mondjuk 100-200 esélyesből, akikből néha akadt olyan akivel el tudták képzelni, hogy együtt is éljenek. De az igazi nagy szerelem k. ritkán jön el egy ember életében, és az aki mindenféle nőt megkaphatott tízezerféleképpen, már nem igazán azt keresi hogy milyen formában érkezik ha jön. Talán az is számított hogy olyat tudjon adni amit csak ő láthatott meg benne és senki más. Igaziból mindegy miért, az érzelmekre nem jellemző a racionalitás. Lennon is ember volt ő is csak azt kereste amit mindenki más. Azt a másik embert.

Egyébként nagyon tetszik hogy leírták a teljes dalszöveget! A művészet kifejezőeszköz, nem mindig szórakoztató, nem mindig szép, nem mindig tökéletes, és nem mindig mindenkihez szól.

Rendben, nem mindenkire igaz. Éppen ma reggel muszáj volt 5 percig rádiót hallgatnom és arról beszéltek, hogy Slash válik, Lukács házasodik. Eleve ezen kiakadtam, hogy ezt kell hallgatnom, ahelyett hogy zene menne... úgyhogy oké, rosszindulatú voltam mert rosszul indult a reggelem.

Ettől még azt gondolom, hogy ahogy az sem számított, hogy szép és fiatal nője legyen, pont ugyanennyire az sem foglalkoztatta, hogy mennyire művész vagy sem. Vagy inkább csak nem ez volt az elsődleges szempont. Azt kérdezted mit látott benne, hát biztos valami egészen mást. Talán olyat amit mi sosem láthattunk belőle, olyat amit csak Lennonnak akart megmutatni magából. Te olyat keresel aki szakmailag számodra elvárható szintet nyújt? Miért számítana ez bármit?

Nekem Yoko-ról csak az a karácsonyi dal jut eszembe (sajnos most is hallom :D) de ugye ő nem csak zenész hanem - és talán inkább - képzőművész, performanszművész, és mikor előad akkor ő nem egy dalt játszik el. Igaziból nem tudom, simán lehet hogy neked idiótaságnak látszik, egész mások meg valami borzalmas nagy igazságot fedeznek fel maguknak benne. Belegondolsz elég vacak érzés lehet neki is Lennon mellett egy tök más irányzattal érvényesülni, kb. akármilyen jó lenne valamiben akkor is lennének olyanok akik szerint csak Lennon miatt kapja az elismerést. Azért én el tudom képzelni, hogy van amiben kiemelkedőt tudott alkotni, és Lennon ezt is látta benne. De biztos, hogy nem csak ezt, hanem olyan dolgokat amiket az emberek úgy általában felfedeznek egymásban mielőtt összekötik az életüket.

Miért te ismered Yoko munkásságának egészét? Mondom, én tényleg nem, ezért sem tudnám megítélni azt. Nekem sem tetszik ahogy énekel, de talán csak azért mert ő nem egy popdalénekes. Ezen kívül viszont biztos van egy rakás képzőművészeti alkotása amiből egyet sem láttam, de lehet tetszene.

Lehet ha Lennont színpadra állították volna az operaházban, vagy ha csak 50 évvel korábban próbálta volna meg ugyan ezt előadni, mindenki értetlenkedett volna rajta, hogy most mit akar ezzel a tingli-tangli hangoskodással. Még áriázni sem tud, vagy egy klasszikus hangszeren szabályosan játszani a zenekari árokban.

Jacksonéknál ugyan azt a műfajt hasonlítod össze. Popdalokat énekelnek, ehhez hasonló képességekre van szükség. Yoko viszont nem popdalénekes, mégis ha ebben a kategóriában mérik a képességeit, nyilván esélytelen lesz.

Nekem speciel jobban tetszik yoko éneke, mint mondjuk lady gagáé, metallicáé, és még sorolhatnám. Sokkal inkább nevezhető művészetnek ez a sikoltozós improvizáció. (persze nincs semmi baj a metallicaval, meg gagával sem, csak engem nem érdekelnek.)

Nem azt mondom hogy yokot akarok hallgatni, de ha választhatok rihanna és yoko között akkor yokot hallgatnám.

Egyébként meg hangszerekkel párosítva még elég jól működik is a hangja:

https://www.youtube.com/watch?v=LIxKrgw-xgc

Szerintem amikor előad minimum kéne valami dob mellé. Vagy kettő.

Akkor úgy mondom, hogy nem könnyűzenei előadó. Nem azért énekel mert szép hangja van és szép dallamokat akar vele megszólaltatni.

Olyan ez mint mikor a divatipar felvonultatja a látványos de hordhatatlan ruháit. Annak sem az a célja, hogy másnap abban rohangáljanak az emberek az utcán. Ezért mondtam, hogy a művészetnek sokféle célja lehet, és erre egy eszköz lehet a zene is. Ahogy más is.

Vannak akik csak azokat a festményeket tartják művészinek ami a valóságot ábrázolja, vannak akik szerint éppen az a lényeg hogy ne azt mutassuk meg ami látszik. Van ahol 3 vonal a lapon is művészet. Nem mondhatod, hogy csak az a festő lehet festő aki realisztikusan képes ábrázolni mindent.

Ezt írtam, hogy a művészet nem csak szép és tökéletes lehet. Van hogy tiltakozásra használják, van hogy figyelemfelkeltésre, és ezekre elő lehet venni a plakátnyomtatást, hulladékszobrászatot, aszfaltfestést ugyanúgy mint ahogy valaki a zenét használja valami másra és nem feltétlen arra, hogy együtt dúdolhasd az előadóval, jó legyen rá táncolni, vagy a kocsiban ülve kellemes legyen hallgatni. Ehhez képest mondtam, hogy nem összemérhető a könnyűzenei szórakoztatóiparral csak azért mert ugyan azt az eszközt használja.