A régi, klasszikus "lemezlovasok" (annak idején) technikailag hogyan oldották meg, hogy kézzel tudták ide-oda mozgatni a lemezt?

Nem értem a kérdésedet.

Amikor még a "klasszikus" lemezek voltak divatban, a szám végén a tüt felemelték, és utána tették máshová, nem "húzogatták", a lemezt meg nem mozgatták a lejátszón. Nem azért, mert a tü "kitörik" - ilyen nincs-, hanem mert egy ilyen eset utána lemez használhatatlan lett volna, mivel összekarcolódik.

Ahol gyorsan váltogatták a számokat, ott két lejátszót használtak, amíg az egyiken ment a zene, addig a másikat beállították a megfelelö helyre, és a szám vége után ezt a másik lemezt indították - és közben az elsön lemezt cseréltek vagy máshová tették a tüt!

Scratchelésnek hívják, és igen, nem tesz jót a lemeznek, gondolom, de mégis csinálta boldog boldogtalan. És még most is csinálja, úgy latszik.

[link]

A válasz egyébként az, hogy megfelelő tűnyomás esetén nem ugrik ki ennyitől egy tű. Egyébként elméletben nem is árt a lemeznek, (hiszen csak folyamatosan gyorsabb tempóban lejátszák oda-vissza), de ebben nem tudok teljesen hinni, szóval én sosem tenném meg a saját lemezeimmel, főleg, hogy alapból herótot kapok a dj-ktől. :'D

Amúgy dj hangszedőt használtak, nem olyan tipikus téglatest alakút. Ha beírod a googlebe, hogy dj cartridge, akkor meglátod, milyen.

Nem, a dj hangszedők nem a "legalja", hanem jó minőségűek, pont azért, mert nem lenne értelme, ha másként lenne. Nem hinném, hogy kúpos tűt használtak, a legtöbb tű elliptikus, a dj hangszedők meg főleg...

Egyébként ahhoz, hogy feltűnően rossz hangot hallj, egy rettenetesen gagyi, olcsó, kerámia tűt kéne szerezned, és beletenned a nagymama olcsó ndk-s lemezjátszójába.

Avatatlan füleknek (azaz az átlagember számára) egy kúpos tű is teljesen jó/kielégítő hangot ad.