Az audiofilek körében divat hallgatni komolyzenét és a jazz-t?

A sznobsághoz hogyan kapcsolódik, hogy milyen zenei műfaj tetszik nekik?

Sznob az, aki úgy igazán nem is ért az audiocuccokhoz, ellenben jó drága és "menő" cuccokat vesz ész nélkül és úgy érzi, hogy ő most nagyon a felső tízezerbe tartozik ezzel. És/vagy aki nem is hall különbségeket, de azért veszi a legjobbnak titulált felszereléseket, mert csak. De hogy a jazz, vagy a komolyzene hogyan jön ide, és miért táplalja a sznobságérzeted, azt nem értem...

Szerintem ez a tendencia fordított irányban áll fenn: aki olyan zenét hallgat, aminek rengeteg alkotóeleme, sok apró nüansza van, meg amikből a felvételek nagy része bőven a digitális korszak előtt készült, az nagyobb eséllyel lesz finnyás minőség-ügyben.

Ami a sznobságot illeti... Szerintem a sznobság akár zene, akár bármilyen más témában nem egy olyan dolog, amit ízléshez lehet kötni. Az inkább hozzáállás kérdése - sznob hozzáállása meg a legkommerszebb ízlésű embernek is lehet, ha épp úgy dönt, hogy felsőbbrendűnek akarja érezni magát a dolgok miatt, amiket szeret.

Ennek nagyon egyszerű oka van. Az említett műfajokban van csak olyan részletesség, tisztaság, és dinamika, amit mi szeretünk egy zenében hallani. Egy pop, rock, hip-hop számban nincsenek meg ezek. Ott a zene mondandója, hangulata adja meg a hallgatónak azt, amire vágyik. Nyilván ez nem azt jelenti, hogy akkor ezek sz...k, hanem azt, hogy másképp hatnak az emberre.

Egyébként egy valódi audiofil egyáltalán nem sznobságból vesz akár igen kemény pénzekért is lejátszót, fejhallgatót, stb. Neki ez egy hobbi, szórakozás, kikapcsolódási forma, amire hajlandó lehetőségeihez mérten nagy összeget szánni azért, hogy minél jobb, minél élvezetesebb legyen számára az az idő, amíg zenét hallgat.

Persze vannak olyanok is, akiknek csak az számít, hogy mindenből a legdrágább legyen, és legyen mit mutogatni a csóró havernak, de ezek az emberek jellemzően még azt sem tudják megmondani, hogy épp egy egyszerű lejátszót hallgat, vagy egy milliós láncot.

Van igazság abban amit a kérdező állít, észrevett. De ugyanakkor amit a 3. válaszoló írt, az is igaz.

Ezeken a komoly összegű berendezéseken valóban a klasszikus és a jazz műfajon keresztül lehet érzékelni azt a fajta nagyon magas hangminőséget, akusztikai hűséget és részletgazdagságot. Nyilván meg lehet szólaltani egy dubstep-et, drum&bass-t (ahol direkt úgy van a zene megalkotva, hogy bikából hüppögjön a basszus, had robbanjon szét a subwoofer xD) és egyéb "tuc-tucc" techno zenéket, a "madafaka" gangsta rap-et, és az "áj láv jú" nyálas-nyalókás tinipop muzsikát is, ám ezeken a műfajokon nem igazán lehet bemutatni az adott lánc teljesítményét.

Ugye a jazz és a klasszikus zene akusztikus hangszereket használ, élő zene, nem dobgéppel és samplerekkel kikevert zene. Ráadásul ezekben a műfajokban több különféle hangszer szólal meg egyidőben. Nem csak annyi, mint egy rock banda felállás, hogy basszeros, dobos és 1 (vagy 2) gitáros, aztán jól van. Klasszikusnál akár 30-40 különféle hangszer is játszik, jazznél már azért nem olyan sok, de azért ott sem annyira kevés.

Nem véletlen, hogy főként ezen a két műfajon keresztül történik a high-end rendszerek tesztelése. Ha elmész egy hifi-showra, ott is többnyire komolyzene és jazz szól (persze azért szól más is).

Ugye az audiofil és a high-end az igényes zenehallgatásról szól. És itt igényesség alatt nem csak a hangminőség értendő. Jó magam nem vagyok high-end rajongó, én csak hifis vagyok (abból is a retró hifis), de van 2-3 haverom akik ilyen megszálott high-end rajongók, ők is (és az ő haveri társaságuk is!) főleg komolyzenéket hallgatnak. Az egyikük kimondottan egy csellóművész zenéit hallgatja.

Hogy ez náluk divat-e? Szerintem kicsit igen, mert amikor hallgattam náluk és velük a zenét, akkor mondták, hogy mennyire kristálytiszta és gyönyörű a hangzásvilág...stb. (Ami amúgy igaz. Tényleg szépen szólt!)

Aztán ecsetelték, hogy mennyit tud a rendszer. Megkérdeztem tőlük, hogy mi tetszik nekik ebben a zenében. Miért szeretik pont az a zenét. Na erre nem tudtak már választ adni.

Sok audiofil azért hallgat ilyen zenéket, mert hallani szeretne egy jófajta hangzásvilágot, és ugye ezeken a műfajokon lehet meghallani a hig-end nyújtotta pluszt, azt a fajta magas hangminőséget. Ezért hallgatnak ilyet, és nem feltétlenül azért mert annyira SZERETIK azt a fajta zenei műfajt. És igen... innentől kezdve már egy picit sznobság a dolog. Elit csávó, elit cuccokkal, elit zenét hallgat. És akkor ilyenkor nem csak igényesnek hanem még műveltnek is akarnak látszódni.

Mondjuk a high-end szűk rétege tartja életben a komoly zenét és a jazzt valamilyen szinten. Mert tény ami tény, hogy az audiofil minőségű vinyl lemezek amikért 8000-10000 forintokat is elkérnek, a többségük valóban komoly és jazz zene. Ezeket kik veszik meg? Hát a high-endesek. Miért? Mert azért valamin le kell tesztelni azt a 300.000 forintos lemezjátszót és a hozzá vásárolt 200ezres Ortofon hangszedőt. Ez mondjuk abból jó, hogy legalább megvásárolják a zeneműt és nem letöltik a youtube-ról ingyen. Támogatják a zenészeket, ez mindenképpen pozitív dolog.

Én is olvastam fórumokon, ahol a nagy "szakértők" egyenesen istenkáromlásnak veszik, ha egy high-end rendszeren valaki mondjuk death metalt vagy goa-t hallgat. Van benne azért sznobság és pózerkodás a dologban.

Ugyanakkor tapasztaltam az ellenkezőjét is. Az egyik ilyen high-endes spanom, maga is zenél (zongorázik és brácsázik, zenekarban is játszik). Ő tényleg jár élőben is hangversenyekre, ő maga is szerepel hangversenyeken, ő tényleg klasszikus zene kedvelő és ad a minőségi zenehallgatásra. Átrendezte a szobáját teljesen, a falakra is tett ilyen hangszigetelős hungarocelszerű valamit, hogy javítsa a hely akusztikáját, és akkor még ott van neki a kismilliós rendszere is.

Valakiknél látszat igényesség van, ami sznobságba megy át, hogy elmondhassa magáról a többi high-endes haverjainak, hogy ő is igazi high-endes.

De van aki szakmailag (zeneileg) is képben van a dolgokkal, és nekik kell a jó rendszer, a megfelelő minőségért.

Az ilyen zenék tele vannak olyan részletekkel amit érdemes kihallani is belőle, ezért ezt találod a porondon. De úgy is fogalmazhatok, hogy a zenei műfaj határozza meg a hangfelszerelést is. Komolyzenékhez ez kell. Egy Skrillexhez ami áll 8 bitből repeat módba kapcsolva nem kell milliós hangcucc, annak más az élvezeti értéke és más hangrendszer kell hozzá, ami a komolyzenéhez pl nem. Most itt gondolok a sokezer Wattos nagy mélynyomóra pl.

A sznobok úgy kötődnek ehhez, hogy a sznob az mindent amivel ki lehet tűnni és drága és ettől kicsit egyedi is, arra rácuppannak. És az audiofil témára rá lehet. Nem az audiofil a sznob, hanem a sznob kotnyeleskedik bele az audiofilek életébe.

Azt se felejtsétek el, hogy az audiofilek főként 3x, 4x -es férfiak. Család már megvan, jöhet a hobbi és ők már anyagilag megengedhetik maguknak jó esetben. A hallgatott zene pedig korral változik, a 40-es korosztály már tudja értékelni a jazzt és a komolyzenét , a lapotop DJ-ből meg kinöttek.

Annyit még hozzátennék, hogy véleményem szerint éppen a klasszikus nagyzenekari művekből ritkák az elég részletes felvételek. Talán a nagy tér adja fel a leckét a hangmérnököknek a stúdiófelvételekhez képest, de jellemző, hogy audiofil rendszeren erősen kijönnek a klasszikus nagyzenekari felvételek hibái és általában laposak, nem elég részletezettek, a visszahallgató rendszer tudásához képest.