Elképzelhető, hogy elérhetek egy egész normális ének hangot? (leírás)

@19: az agy plasztikus, ez így igaz. Magamon is tapasztaltam/tapasztalom, meg amúgy is tudok róla. De ez semmilyen szinten nem jelenti azt, hogy a képességeink korlátlanok és hogy nincsenek egyéni különbségek. Persze, plasztikus, ezért tök jól tud bizonyos feladatokra ráállni, fejlődni bennük - senki nem tagadta eddig sem.

Ami az ének fejlődésének megállását illeti, hogyne. Biztosan tudhatnuk, láthatjuk, hallhatjuk, hogy az összes énekesnek van egy plafon, amit nem lépnát soha élete során. Hogy ez minek köszu, az persze vitatható. Egy apró matematikai megjegyzés viszont: nem kell ahhoz soha megállnia a felfelé ívelésnek, hogy egy magasasságot ne tudjunk már elérni.

Az IQ-t meg szóba sem hoztam, különösebben nem is érdekel a téma szempontjából, tekintve, hogy az IQ teszt triviálisan annyit mutat meg, hogy mennyire jó valaki IQ teszt kitöltésben. Richard Feynman Nobel-díjas fizikusnak, aki ráadásul a kvantumelektrodinamikában elért eredményei elismeréseként kapta a Nobelt, pl csak 120-125 körüli IQ-val rendelkezett, ami a fizikusok körében igen kevés - aztán látjuk mégis mi mindent el tudott érni. Szóval az IQ és a teszem azt, a gyakorlati matematikai képességek között szoros párhuzamot vonni szerintem kicsit necces ügy. De ha már felhoztad, mivel az, hogy mennyire jó az IQ tesztek megoldásában, gyakorlai jelentőségtől függetlenül azért az agyunk egyik jól mérhető attribútuma próbáljuk meg ezt megragadva közelíteni az álláspontjainkat: ha jól értem, szerinted ha adott az emberünk, teszem azt, 90-es IQ-val, ami a haranggörbének még szépen a teteje felé van, azt kitartó munkával fel tudja tornászni _bármeddig_? Konkrétan bármeddig? 150? 200? 300? 500? Vagy van mégis határ?

@20: Sajnos nem tudok csípőből linkelni szakirodalmat, de ha esetleg úgy alakul, keresgélek. Ha te találnál, nyugodtan oszd meg velünk.

Mindenesetre egy véges sok sejtből álló, így véges sok sejtkapcsolattal rendelkező valami, amin belül az ingerek véges nagy sebességgel közlekednek nem lesz képes sem végtelen információ tárolására, sem végtelen számítási kapacitásra. Mindenképpen vannak korlátai. Eddig egyetért mindenki?

Ha egyet: Mivel nincs két egyforma agy, teljesen triviálisan máshol lesznek a határok. Nem mellesleg az egyéni különbségek bármilyen élőlények egyedei között annyira letagadhatatlanok, hogy egyenesen evolúciós alappillérnek számítanak. Variáció, a 3 alappillér egyike. (A másik kettő a reprodukció és a szelekció.)

Őszintén megmondom fogalmam sincs Mojjo :)

De jó olvasni az érveket-ellenérveket itt, mert engem érdekel ez a téma....

Mindenesetre az agyunk működéséről csak részinformációink vannak, valójában (jelenleg) nem értjük hogyan is működik, mitől olyan amilyen. De amennyit jelen állásunk szerint tudunk róla, kijelenthetjük hogy egy lenyűgöző szerkezet.

@25: Jaja. Kár, hogy a vitapartnerem kiszállt és nem válaszolt a #21-ben direktben neki intézett, és a #22-ben neki IS szóló kérdéseimre.

De azért lelövöm a poént: a #18-ban elhangzottakkal ellentétben pontosan tudjuk, hogy az agyban vannak felső határok. Ahogy a #22-ben is írtam, egy véges elemből álló és az elemek között véges számú kapcsolattal rendelkező szerkezet, amiben az információátvitel sebessége véges, semmilyen módon nem képes végtelen kapacitásra, teljesítményre, semmire. Nagyra képes lehet, de csak véges nagyra. Ezt pedig a gyakorlat is jól példázza: nem véletlenül kérdeztem meg a vitapartnerem, hogy vajon mindennemű határ nélkül fejleszthető-e mondjuk az IQ. Tudjuk, hogy nem. Alighanem a vitapartnerem is tudja, hogy nem.

Szóval az agy csodálatos, de megvannak a korlátai. Innen már csak az a kérdés, hogy valaki komolyan úgy gondolja-e, hogy ezek a korlátok mindenkinél ugyanott vannak, vagy sem.

És persze akkor nagyvonalúan félretettük azt, hogy az énektudásunk bőven nem csak az agyunkon múlik, hanem az anatómiánkon is.

A vita gyújtószerkezetére visszatérve: látatlanban nem tudhatjuk, neked hol vannak a határaid. Lehet, hogy lehetsz Pavarotti. Kicsi az esélye, igen-igen kicsi, de nem nulla.

Gyakorlás kérdése, persze a tehetség is köre játszik. Nekem tiszta hangterjedelmet tekintve nem nagy hangom volt sokáig, amivel párszor fel is léptem különféle zenekarokkal.

Kiskorom óra énekelgettem hobbi szinten és szépen lassan felhúztam magamat egy élvezhető szintre, a laikus fülnek jóra, de igazán csak átlagosra a hozzáértőknek.

Több éve nem énekeltem még dúdolni sem dúdoltam :) és most nem rég megrpóbáltam. Húúúúú. hát ... elképzelhetetlenűl rossz volt.

Ez azt jelenti, hogy nem tethetséges vagyok, csak szimplán nagy gyakorlatom volt régen, az az midnenki eltud jutni egy viszonylag jó szintre.

Nyilván véges az emberi elme felfogó/tanuló képességeinek a határa, inkább az a kérdés hol a vége?

Lehet sokkal több mint amit jelenleg gondolnánk. Szerintem (bár nyilván matematikailag véges) mondhatjuk akár végtelennek is, hisz valójában az agyi kapacitást sem mérni, sem ábrázolni nem tudjuk.

Jó példa erre pl a sakkjáték. 64 mező és kétszer 16 bábú. Mégis: Perelman: Szórakoztató algebra c. könyvében a következő becslés áll:

"Egy átlagos játszma 40 lépésből áll

első öt lépésnél mindkét játékosnak 20-20 választása van

következő lépéseknél 30-30

tehát összesen: (20*20)ˇ5*(30*30)ˇ35 ami átalakítva és kerekítve (könyvben levezetve) : 2*10ˇ116 "

2*10ˇ116 hatalmas, felfoghatatlan szám, állítólag ennél kevesebb atomból épül fel az egész világegyetem. Matematikusok természetesen ezt a számot nem a végtelennel feleltetik meg, de egy halandó ember számára ugyanúgy felfoghatatlan, mint maga a végtelen.