Milyen tanácsokat tudnátok ajánlani egy kezdő zongorásnak?

Szia!

Hangszer nélkül hangszeres játékot tanulni nem lehet!

Amig nincs hangszered addig max. zene elméletet tudsz

tanulgatni kotta olvasás,billentyük ÁBC s nevei kiosztása. A két kéz függetlenités gyakorlásához is hamgszer kell, de egy kezdönek nem az az elsö lecke. A hallás utáni dal tanuláshoz is hangszer kell, de nem a legjobb módszer hangok félhangok maradhatnak igy ki vagy csuszhatnak el!

A kezek függetlenítését szerintem tudod hangszer nélkül is gyakorolni. Tölts le egy metronóm alkalmazást mobilra, állíts be egy kellemes értéket, majd egy asztal lapján gyakorolj. Igazából a kreativitásodra és fantáziádra van bízva a hogyan, de az egyik kezeddel játszhatsz képzeletbeli akkordokat, egyszerre ütve az asztal lapját az ujjaiddal, a másikkal pedig arpeggiot, azaz külön, egymás után. Aztán váltasz kezet. Mondjuk a metronóm két ütésére jön a teljes akkord, a bontás egy-egy hangja meg egy ütésekre. Oda-vissza. Aztán játszhatsz, azaz dobolhatsz az ujjaiddal az asztal lapján akáhogy, a lényeg, hogy a két kezed mást játsszon. Először nagyon lassan. NAGYON. Nem számít, lehet bámilyen lassú, lehet 10bpm is, akármi, de egyenletes legyen és mindig a metronóm ütemére mozogjanak az ujjaid. Aztán fokozatosan gyorsuljon. De ne hagyd el a metronómot és ne a sebességet, hanem az egyenletességet, a biztos tempótartást gyakorold. Ha ezt a fejedbe/kezedbe vered, rengeteget segítesz magadon.

Ami a hallás után játszást illeti: akik fülre játszanak és nem zongoradarabokat, hanem dalokat, azok leginkább elakkordozzák azokat. Egy dal akkordjait nem olyan hűde nehéz fülre levenni, főleg, hogy a popslágerek jelentős része ugyanarra a kaptafára készül. Kis bontást beletesznek itt-ott és máris nagyon profin és jól hangzik, miközben nem igényel túl sok tudást és képességet semmilyen téren.

Kottaolvasási képesség nélkül a másik út az ilyen-olyan oktatóvideók/anyagok nézése, ahol megmutatják, mikor melyik zongorabillentyűt kell leütni.

De te azért tanulj meg kottát olvasni, csak-csak jobb az úgy ;)

Na várunk csak, kezdjük az elején. Függetlenül attól, hogy milyen szintre akarsz eljutni, szükséged lesz motivációra. Ha nincs motivációd, akkor nagyon hamar fel fogod adni. A legjobb motiváció pedig a sikerélmény, vagyis ha látod, hogy fejlődsz. A feljődésnek azonban vannak feltételei.

Először is, szükséged lesz egy zongoratanárra, aki hetente több (pl. 2x1 vagy 2x1,5 órát foglalkozik veled. Megmondja, mit gyakorolj, javítja a technikádat, zenei instrukciókat ad, és meghallgatja a gyakorlásod eredményét. Vannak kifejezetten felnőtt kezdőkre szakosodott tanárok, érdemes célzottan ilyet keresni, hogy téged se érjen csalódás, és az esetleg óvodás kortól idomított kis zenészpalántákhoz szokott tanárod se kapjon agyvérzést a kéztartásodtól vagy a billentésedtől.

Szükséged lesz arra, hogy megtanulj legalább alapszinten kottát olvasni, és tisztában legyél a legalapvetőbb zeneelméleti fogalmakkal (hangnem, skála, akkord, előjegyzés stb.). Ideális esetben ezt egy külön tanár tanítaná meg, de ez az a rész, amit a zongoratanárod segítségével vagy te magad autodidakta módon is el tudsz sajátítani. Természetesen a kottaolvasást is csak gyakorlatban lehet megtanulni, elméletben megtanulni kottát olvasni annyira lehet, mint elméletben megtanulni biciklizni vagy autót vezetni.

Szükséged lesz egy hangszerre. Kb. 200 ezer Ft egy olyan digitális zongora, ami megfelel egy kezdőnek. 5-6 év tanulás után esetleg igényed lesz egy jobb hangszerre, de addig egy egyszerűbb hangszer tökéletesen meg fog felelni (pl. Yamaha P-45 vagy valamelyik olcsóbb Arius modell). Fontos, hogy súlyozott kalapácsmechanikás digitális zongora legyen, ne, ismétlem NE szintetizátor. A szintetizátor teljesen másra való, zongoratanulásra nem alkalmas. A drága szintetizátor se. Fontos előnye még a digitális zongorának, hogy gyakorlatilag semmilyen karbantartást nem igényel, és fejhallgatóval némán is lehet rajta gyakorolni, ami a szomszédokkal való jó viszony megőrzése szempontjából elég fontos tulajdonság.

Szükséged lesz napi 1-2 óra szabadidőre, amit gyakorlásra szánsz. Gyakorlás nélkül nem lehet megtanulni hangszeren játszani, a gyakorlás viszont csodákra képes, főleg eleinte lesz meredeken emelkedő a fejlődési görbéd (aztán ellaposodik, ilyenkor kell majd nagyon a motiváció).

Szükséged lesz valakire (ez is lehet a tanárod), aki tanácsokat ad, hogy milyen zenéket hallgass. A gyakorlás mellett a zenetanulás legjobb módja a zenehallgatás. Hallgass jó zongoristákat, lehetőleg nézd őket filmen is, vagy hallgass zenét úgy, hogy követed a kottát. Fedezd fel magadnak a zene kimeríthetetlen kincsestárát.

Énekelj! Aki nem tud énekelni, annak a hangszerjátékából is hiányozni fog valami, ami éneklővé teszi a játékát. A legjobban az fejleszti a zenei hallásodat, ha sokat és sokfélét énekelsz.

Hát, most dióhéjban ennyi jutott eszembe. Sok sikert!

Bizonyos dolgokban egyet tudok érteni a korábbi válaszolókkal. Azonban nem kell ilyen komoly szabályokat és felesleges, kényelmetlen instrukciókat szabni magadnak, mint ahogy az elôttem szóló írta. Illetve de, abban az esetben, ha profi zenész akarsz lenni. Ha meg csak élvezni szeretnéd a zongorázást, és imádod, és a szívedbôl jön, akkor érezni fogod mikor mit kell tenni, ki fogod tapogatózni a fejlôdés útját ;)

Mindenki finnyáskodik a szintetizátor hallatán. Én egy 40-50 ezer forintos Yamahán kezdtem kifejezetten zongorázni (mondjuk néha jól elszórakoztam a plusz hangzásokkal:)), aztán idôközben lett egy pianínóm. Kb 1 hét alatt teljesen átszokott rá a kezem, semmiben nem akadályozott, hogy szintin kezdtem. Persze, zongorán zongoradarabokat játszani nagyobb élmény, és hangsúlyosabban, érzelmesebben lehet játszani rajta, plána ha a szintid nem bippentésérzékeny, illetve a billentyûk leütése is más. De attól függetlenül egyáltalán nem akkora probléma szintetizátorom kezdeni, persze ha kegteheted, vegyél digit.zongorát, de ha nem, ez van, nem nagy gond. A mai napig leülök néha a szintimet nyûni, ha olyan kedvem van.

@6: Itt nem az energiabefektetésről van szó. Szimplán van az úgy, hogy nem fér bele az embernek egy 200k+ kiadás. De ez nem jelenti azt, hogy akkor hagyja a fenébe az egészet és simán el lehet kezdeni zongorázni tanulni egy szintetizátoron. Igen, hátrányban lesz ahhoz képest, aki digitális, vagy akusztikus zongorán kezdett. De még nagyobb hátrányban lenne, ha még szintin sem kezdene hozzá a tanuláshoz, azt hiszem ebben egyetérthetünk :)

Amúgy, ha megnézed, tanárhoz szeretne járni a kérdező, sőt, már meg is van a kinézett magántanár, úgyhogy ezen a fronton nyitott kapukat döngetsz.

Az énekes résszel viszont maximálisan nem értek egyet. Az ember átérezheti a zenét, és az érzéseit átadhatja a hangszeres játékába úgy is, hogy egyébként nem énekel. Nem hinném, hogy teszem azt, egy néma ember ne válhatna bármilyen jó zongoristává, akinek a játékában rengeteg érzés és szenvedély van.

@8: Na látod, ebben viszont egyetértek :) És ezt figyelembe véve írtam a #7-ben, amit ;)

Ha segíthetek egy kicsit: az emberek sokfélék. A zene, ha nem a hangok sima egymásutanját értjük rajta, hanem érzelmek kifejezését a hangokkal, művészet. És az, hogy ki hogyan képes megtalálni önmagát a művészetben, hogyan képes átadni magát a művészetnek, hogyan képes kifejezni önmagát benne, és hogyan lesz lelke annak, amit a közönségnek átad, a létező legjobb példája az emberi sokféleségnek. Ha valahol, itt aztán kijönnek az egyéni különbségek. Pont ezért művészethez nem lehet általános receptet adni, nem lehet azt mondani, hogy ezt, vagy azt kell tenni, mert különben ez meg az lesz (vagy épp nem lesz) - akkor sem, ha egyébként van egy ilyen általános szokás/hozzáállás. De valójában minden ilyen általános megmondási kísérlet az emberi természet (és mellesleg az emberi fiziológia) összetettségéből és diverzitásából adódóan szükségképpen kudarcra van ítélve.

Kissé túlmisztifikálod ezt a dolgot. A zenélés csak akkor lesz művészet, ha az ember előbb megtanul hozzá bizonyos alapvető technikai dolgokat. Ha zenélni szeretne, de nincs pénze egy zongorára, akkor vegyen egy furulyát vagy egy gitárt, és tanuljon meg azon játszani, de ne vegyen zongora helyett szintetizátort.

Egy kezdő zongoristának azt mondani, hogy vegyen egy szintetizátort, kb. olyan, mintha valakinek, aki el akar kezdeni futni, azt mondanád, hogy ha nincs pénze futócipőre, akkor nyugodtan fusson strandpapucsban, hiszen úgyis az a lényeg, hogy jól érezze magát. Jól hangzik, csak épp a végén nemhogy jól érezni nem fogja magát, hanem egy életre elmegy a kedve a futástól. Ráadásul anyagilag se éri meg, mert egy jó szinti (ami már nem gyerekjáték, hanem tényleg hangszer) kb. annyiba, vagy akár még többe is kerül, mint egy digitális zongora.

Egyébként természetesen nem muszáj venni 200 ezerért egy digitális zongorát. Ha olyan helyen lakik, ahol a szomszédok miatt ezt megteheti, akkor akár ingyen vagy pár tízezerért is tud szerezni egy akusztikus zongorát vagy pianínót. De belépő szintű digitális zongora is van már 100 ezer körültől (igaz, az olyan is, akkor már inkább egy akusztikus pianínó).

Azt viszont tudomásul kell venni, hogy bizonyos hobbikhoz olyan felszerelés kell, ami pénzbe kerül, és sajnos a zene is ezek közé tartozik. Akinek nincs pénze sífelszerelésre, az nem fog megtanulni síelni (persze csúszkálhat egy tepsin a Normafán, de az nem ugyanaz). Akinek nincs pénze egy jobb fényképezőgépre, az nem fog megtanulni fotózni (persze "fotózgathat" a telefonjával mondjuk, de az se ugyanaz). Ezekhez képest a zongora még olcsó is, hiszen mint mondtam, kis szerencsével akár ingyen is lehet zongorához jutni. Ráadásul itt egyszeri beruházásról van szó, nem úgy, mint pl. a fotózásnál, ahol mindig kell venni valami újabb és újabb kütyüt, ahogy az embernek nőnek az igényei. Egy zongorát - ha tényleg meg akar tanulni rajta játszani - egyszer meg kell venni, és utána már csak minimálisat, vagy (digitális esetén) semmit nem kell rákölteni.