Ajánlanátok gitárokat?

@10: Ez egy akkora marhaság, hogy nem is tudom, mit lehetne rá írni.

Csak az ismertebb gyártók közül pl. a Cort és a Yamaha már kínál 30-35 körülért gitárt. És ezeken kívül is vannak ebben az árkategóriában teljesen bevállalható gitárok. Ezeknek az a jellemzőjük, hogy teljesen rétegelt fából készülnek - a fedlap is az. Ez speciel a tartósságnak, strapabírásnak, kapaszkodj meg, de még jót is tesz. Aminek nem tesz jót, az a hang. Nem tud szabadon rezegni a fedlap, erőtlen és egyszínű lesz a gitár hangja. A dinamikával és hangszínváltásokkal sem lehet úgy játszani ezekkel a hangszerekkel, mint egy komolyabbal. Ez kellemetlen, viszont ettől nem kell eldobni egy gitárt.

(Kis adalék: én pl majdnem 10 éve használok egy olyan Valenciát, amit anno 10 ezerért vettem. Azóta vettem pár másik klasszikus gitárt, jóval-jóval magasabb árkategóriákban is, de szentimentális okokból még mindig rendszeresen játszom ezen a Valencián - és a világon semmi baja.)

Ha elkezdünk feljebb menni árban, akkor egy 50 ezer környékén megjelennek a tömör fedlapos gitárok. Ezeknek a hangja már jóval gazdagabb, gyakran erőteljesebb is, mind a hangszínnel, mind a hangerővel jobban lehet játszani rajtuk. Majd árban feljebb lépve 200 ezer környékén a tömör hát- és oldallapos klasszikus gitárok is színre lépnek, még jobb hangi adottságokkal. Ugyanakkor a hőmérséklet- és páratartalom változásra ezek érzékenyebbek, mint gagyi, rétegelt testű társaik. 300 ezer környékén pedig az olyan gitárok jelennek meg, amiknek a nyakát ébencsíkkal erősítik - erre visszatérünk. Félmillió környékén, de inkább kicsit feljebb pedig a hagyományos Torres-féle legyező elrendezésű merevítés alternatívái is megjelennek, mint pl a rácsos merevítési rendszerű gitárok. De 100 ezer környékén konkrétan nem történik semmi sem. Persze, persze, a hanglyuk körüli díszítés valódi intarziára vált, megjelenik a fa szegélyezés a műanyag helyett, ilyesmi. De gitár tartósságát, vagy akár hangját alapvetően befolyásoló dolgok közül a világon semmi, de semmi nem történik ezen a határon. Semmi olyasmi, ami választóvonalat jelentene a kidobjuk két hét után, vagy sem között. Semmi olyasmi, ami alapvető és lényegi befolyással bírna, mint az általam vázolt kategóriahatárok. Kedves 10-es hozzászóló, ha csak kicsit is ismernéd a klasszikus gitárok világát te is tudnád ezt.

Ami a klasszikus gitárok szerkezeti stabilitását veszélyezteti, az egyrészt a gány merevítés, másrészt a híd pocsék felragasztása - mindkettő a 10 ezer forint környékén kapható gitárnak álcázott ipari hulladékok sajátja, köze nincs a 30+ ezres kategóriához. A hangolókulcsok bizonytalan működése, a pontatlan nyak is ugyanez a kategória - 30 felett ilyen szempontból is megbízhatóak már a gitárok.

Ami még megemlíthető, mint veszély, az a nyak esetleges elgörbülése, főleg, ha extrém erős, ún. extra high, vagy extra hard tension húrokat használ az ember. Ennek az elkerülésére bőőőőven a 100 ezres kategória felett - jellenzően egy cca 300 ezertől - megjelenik az ébenfa-csíkkal merevített nyak. Illetve a klasszikus gitáros hagyományoktól eltérően egyes gyártók már fém merevítő pálcát raknak a nyakba, ez viszont árfüggetlen - amely gyártók használják a fémpálcákat, azok a legolcsóbb, akár bőven 100 ezer alatti modelljeikbe ugyanúgy beleteszik, mint a drágábbakba.

Összességében azt kell, hogy mondjam, hogy jajj. Fájdalmasan nagy butaságot írtál.