Mi a jó abban, ha az embernek van egy cd-je/ albumja egy bandától?

Régen nem volt digitális album, nem lehetett csak úgy letölteni mindent (ingyen is akár), szóval ez nosztalgia. Vannak akik szeretik a kézzel fogható dolgokat, mindig nálad lehet, nem kell hozzá aux kábel csak egy CD olvasó, kocsiban kifejezetten kellemes.

És hangzásbeli különbség is elképzelhető, mert egy CD-n 1411kbps bitráta sűrűségű zenék vannak, míg a legáltalánosabb letölthető MP3 formátum max. 320kbps, kivéve ha FLAC-ot töltünk le de az ritkább. Ja és anno jó érzés volt támogatni a bandát egy CD árával, nekem.

Például van egy borító hozzá infókkal. Jó az illata. És támogattam vele az együttest.

A CD-írás megbízhatósága pedig kétséges. Ugyan jobb a DVD-énél, de még mindig kérdéses, hogy mit bír. Az ipari módszerekkel előállított CD-nél más a helyzet, van 31 meg 32 éves CD-m is, és tökéletesen szólnak.

Jó végignézni rajtuk.

Miegyéb.

Látszik, hogy a kezedben nem volt még eredeti lemez. Plusz gyűjtőszenvedélyről hallottál-e már? Egy kicsit más érzés a zenegyűjtés, ha nem filctollal összefirkált CD-kkel van tele a polc, amihez maximum legolcsóbb papírra nyomtattál egy borítót, vagy az eredeti igényesen megtervezett dizájnnal, jó minőségű papírra nyomtatott kézikönyvvel, ami tartalmaz egyéni grafikákat, dalszövegeket, stb. Nem is beszélve a rendes limitált kiadásokról.

Erre csak a hülye mondaná azt, hogy ugyanaz.