Hogyan váljak metal énekessé?

A harmadik verziót kihagytad: nincs humorérzéked. :) És imádom a metált, de az értelmesebbet: a matekmetált, meg egyes kísérletezős, valamint progresszív metál zenéket.

(Bár, példának okáért, hogy melyikőnk pózer kettőnk közül, az egy újabb, érdekes kérdés lehetne... A poénom pont erről szólt...)

Értelek, nézd, én azért vélem pózerségnek, mert valahogy az jön le nekem első olvasatra, hogy mintha

nem kifejezni akarnád magad -ami a művészetnek mint olyannak lényege, persze bizonyos jellemzőkön belül-, hanem mintha azért hörögnél, mert kialakult egy ilyen stílus, és divatból kiválasztottad önmagad számára.

Nyilván eredetileg azért jelent meg a hörgés a metálban, mert lelki fájdalma volt az illetőknek, akik először "hörögték el" magukat egy metálzenekarban (vagy rock zenekarban), vagy esetleg részben más intenzív érzelme folytán, és így adta ki önmagából.

Most gondolj bele... valaki ŐSZINTÉN kiordítja magából a fájdalmát, ezek után divatot, technikát csinálnak belőle... Groteszk... :)))

Mi ez, ha nem pózerség, divat, öncélúság??

(Mármint akik utánozzák.)

Nem a technika a lényege az önkifejezésnek / művészetnek!

A technika csak egy (lehetséges) eszköze annak.

Tényleg nem bántásból mondom, de tudod mi jön le nekem, amikor valaki így áll hozzá az önkifejezéshez, mint te?

Elmagyarázom egy fiktív példán át:

Mondjuk, Géza kezéből kitépik a telefonját. Jogosan megdöbben, erre elkezd hebegni:

- Mi... mit.... mi-mi-mit csinálsz, hé...?!

Majd valaki komoly pofával elkezd öncélúan agyalni magában:

"áhá, érdekes megnyilvánulás ez, ühümm... nos nézzük meg körzővel szögmérővel, esetleg hangelemző szoftverrel az illető által kiejtett fonémákat, tehát: mi-mi-...

ja nem! nem voltam elég pontos a technika megfigyelésében!

Tehát még egyszer.... nos.... úgy csinálta, hogy

mi... MIT! Igen!

A második szó nem "mi" volt, hanem "MIT", ez az!

Igen, most már esélyesen utánzom a technikáját a dadogásának, hebegésének, mert stílusos, nekem ez pont bejött, és én is fogok olykor eképpen hebegni, mert ez egy új jelenség, és azt se bánom, ha divat lesz belőle,

sőt, alakítsunk "mi-mit" kezdettel hebegő beszédtechnkai szakkört, majd pedig készítsünk metál pólókat hozzá, ez az! A komolyzenében is van rechitálás, énekbeszéd, szóval, mondjuk, most ezt tesszük divat technikává, de a metál zenében! Igaz, rap-metál már létezik, de az más technikájú énekbeszéd... Tök jó divat és technika lesz ebből a "mi...mit..." stílusból! :)"

Most gondolj bele, ember... ennyire nem veszitek észre magatokat, pózerek?

Tényleg nem bántásból, de nem értem, én jöttem a Marsról, vagy a többség??

Teljesen idegen számomra az emberiség hozzáállása az élethez... Borzasztó felszínes és erőltetett, még a rögtönzést is körzővel-vonalzóval csinálják, legalábbis a germánok többsége...

Ha valaki elmagyarázza nekem, mi öröme van ebben, akkor megértem. Tényleg szívesen várom. De ez valami elképesztő röhej... Egyelőre.

Tényleg nem akarok nevetni, de nevetnem kell ezen, annyira felszínes és ostoba dolog, legalábbis egyelőre

nem látom, hogy tartalmas és értelmes hozzáállást takarna...

Jó, persze kicsit túloztam a fiktív Gézás példában, de csak azért, hogy kidomborítsam, jobban elmagyarázhassam a lényegét annak, amit a pózerek tesznek.

Elmagyarázom most a saját hozzáállásomat, hogy kerek legyen a kép, mire gondolok.

Érdemes persze olykor tervezni is, van olyan matekmetál zenekar, aki pl a természet matematikájával GYERMEKI TISZTASÁGGAL játszik, letisztultan, öncéltól mentesen, kifejezően. Legfeljebb használnak hozzá computert, szerkesztgetik, pl a matematikai Fibonacci számokat beleviszik a zeneszerkesztésbe.

A többi meg jön spontán, de a direkt szerkesztés is csak akkor és csak azért, ha olyan kedvük van hozzá, és az érzelmeik, gondolataik kifejezésére spontán jól jön a tervezés, adott esetben.

Pl kiállok valahova, pl egy fesztiválon, mondjuk egy járdaszegélyre, ha olyan kedvem van, és rögtönzök halkan egy verset. Volt pl h megláttam egy lányt, szóltam, hogy várj egy picit ,ihletem van, és elmondtam neki a verset. Kissé megdöbbent, hogy ez csak úgy jön belőlem, de ez van, és örült neki. Pedig sablonoktól mentes a stílusom.

Engem ráadásul untat, ha utánoznom kell, bár attól függ...

Akkor könnyebbülök meg, ha spontán rögtönözhetek. Az felszabadult dolog számomra.

Ha másolni kell valamit, sok esetben leblokkolok, vagy ha nem, akkor fárasztó legalábbis. Robotoid.

Nem pedig kiagyalok valaki technikát, se divat technikát nem alkalmazok, de semmilyet, vagy ha igen, az ott és akkor, abban a pillanatban spontán jön.

Vagy pedig megtervezem -illetve teszek bele tervezést-, de akkor NEM ÖNCÉLÚAN, hanem alárendelem az önkifejezésnek. Nem fogok energiát beleölni egy technika -pl matematikai zeneszerkesztés- megtanulásába, mert vagy jön nekem csípőből (igen, ez erősségen, bizonyos kereteken belül),

vagy nem jön, és akkor nem csinálom, hanem azt, amihez kapásból, különösebb tanulás nélkül tehetségem van.

A SZÁNDÉK a döntő, hogy az ember mit miért csinál. És ezért is írtam hosszan, hogy levezessem:

nagyjából általánosságban is értendő a véleményem, pl élethelyzetekre, nem csak művészi megnyilvánulásra.

Lehet tanulni technikákat, de csak ha eleve lazán, izzadságszagú erőlködés nélkül született érzéke van hozzá az embernek, és tök lazán, szórakozásból jön az egész.

(Más az, ha adott esetben fennáll valami kényszerítő körülmény, pl kötelező leérettségizni stb.)

Figyi, nagyjából értelek, csak valahogy azt nem, hogy egy ilyen fajta éneklés, minta hörgés, miért tanulandó "colostokkal, vonalzóval".

Nem tudom, érted-e, mire utalok. Szimbolikus formában pontosabban ki lehet fejezni, ezért használok metaforákat.

Körzővel-vonalzóval stb, ezt úgy értem:

a hörgés valójában egy tök spontán dolog. Tehát miért kell egy konkrét technikát faragni belőle, aztán betanulni, hogy milliméterre hogyan szorítsd a torkod, és a többi.

A szememben ez művi, ezt értem pózerség alatt, meg hogy divatként, mint kialakult dolog, művelik. E két tényezőt értem az alatt, hogy pózolás.

Engem érdekelne, hogy miért vonz téged az, hogy "na most akkor megfigyelem, hogyan szorítja a torkát a hörgő metál énekes" és a többi, és hogy száz meg száz más metál énekes miért utánozza "milliméterre" pontosan??

Amikor ez ez spontán, felszabadult, ösztönös és rögtönzött dolog kellene, hogy legyen...

Engem érdekel a te nézőpontod is ,ezért kérdezlek, te hogyan éled meg és hogyan látod ezt. Mert számomra felfoghatatlan, hogy e hozzáállásod mire jó és miért jó, de hátha meg tudod világítani.

Számomra ez poroszos-germános mérnöki precizitás, melyben elveszik a jobb agyfélteke, tehát a művészet. Ami a tudományokban jóm, a művészetben nem való.

Nyilván jó a technika mint olyan - kiegészítésként a művészetben. De nem célként és

nem öncélúan. Amiről te írsz, az viszont öncélú dolog: egy technika elsajátítása. ami önmagában áll, lóg as levegőben.

Teljesen más az, mint pl ha valaki pl megtanulja gitáron pl a flamenco stílust és annak technikáit, MAJD EBBŐL KIINDULVA felengedi ösztönösen a saját önkifejezését, és alakít rajta, így idővel a flamenco már csak kiinduló pont lesz számára, és pont így jó.

Ellenben minek kéne egy ezeregyedik flamenco művész, aki hiába mérnökien precíz, de tökéletes másolata a többi másoló flamencósnak??

Nyilván nem a hagyományörzőkre gondolok, akik a népi kultúra alkotásait interpretálják -az is hasnzos, jó dolog, de másfajta dolog-, hanem én most KOMPONÁLÁSRÓL, önkifejezésről beszélek. Arra nézve szerintem értelmetlen még a tökéletes virtuóz flamenco játék, AMENNYIBEN "sorozatgyártott", tehát előtte már mérnökien ezer másik ember virtuózkodik - de totál egyforma módon, mind az ezer "művész".

Ez nevezem én iparosnak, NEM művésznek. Kitűnő iparosok, DE NEM művészek, mivel öncélú módon a technikát használják kifejezésre.

Ez épp olyan baromság, mintha egy festő azt hinné saját magáról, hogy ő remek , kifejező festő, miközben mondjuk, ő egy ecsetkészítő kisiparos - ha érted az analógiát.

Tehát nem kéne összetéveszteni a dolgokat. Felnézek arra, aki kiváló kisiparos, pl festő ecseteket gyárt. Ő remek iparos, DE NEM művész pusztán ettől!

A remek művész meg lehet, hogy nem tud ecseteket gyártani, az akkor remek művész, DE NEM iparosmester!

Értesz?

Tehát te hörgő "TECHNIKUS" vagy! NEM művész! NEM önkifejezést, NEM érzelmeket, gondolatokat közvetítő ember, hanem öncélúan technikázol.

Ez számomra germános- poroszos, mint az iskolarendszer, amelyik

nem tanítja meg a gyereket kreativitásra, önállóságra, hanem magoltat technikát az iskolásokkal, és annak simizik meg a buksiját, aki behódol és visszabüfizi, ami belesúlykoltak. De a poroszos iskolarendszer akkor is baj, ha a gyerek talál kedvére való tárgyat - de a poroszosság okán csak bemagolni tudja, mert ehhez szokik hozzá. Semmit SAJÁTOT NEM tesz hozzá.

A technikának csak eszköznek kellene lennie, alárendelve az önkifejezésnek, értesz? :) Ezért eszköz az eszköz. :) A hörgés egy eszköz csupán! Mint a festőnek az ecset!

De engem érdekelne ennek mentén, hogy te ehhez képest pontosan hogyan látod... :)

Még mindig én vagyok, megfogalmazom egy picit másképpen is a kérdésemet:

hol vagy TE, amikor hörögsz? Hol van az egyéniséged, önnön érzelmeid, gondolataid kifejezése?

Azt írod, gyakorlod a technikát, mint állat... De minek? Meg ha flamenco lenne, amihez mit tudom én, hangsorokat, meg szolfézst (zeneelméletet), különféle gitártechnikákat, kvintkört, hangolási változatokat, és száz ás technikát tanulni kell, hogy profin menjen a tanulónak a flamenco gitárTECHNIKA, azt megértem, bár ha megáll itt a gitáros, az maximum kitűnő iparos (technikás), de önmagában ettől még NEM művész!

Hol vagy TE, amikor hörögsz, a lelked, saját egyéniséged?

Azt írod, másolsz - az pedig technika elsajátítása csupán...

Lehet hörögni, de miért önmagában a technika a lényeg számodra? És minek egy egyszerű dologhoz, a hörgéshez annyi sok időt, energiát beleraknod, amikor az csupán egy technika? Miért nem a lelkeddel foglalkozol, hogy a hörgéssel, mint alárendelt dologgal, egy technikával kifejed a technika HELYETT a lényeget: érzelmeidet, gondolataidat?