Egyes rockerek miért tartják negatívumnak a lájtos rock zenét?

Csak nem a Metallicás threadről jössz? :D

Amúgy meg a válasz rendkívül prózai: mert ütközik az ő elképzelésükkel a műfajról. Aki keménynek, meg minél kevésbé melodikusnak szereti a metálzenéjét, annak rossz dolog, ha valami lájtos és bántja a gondolat, hogy egy neki nagyon nem tetsző valamit egy neki nagyon tetsző valamivel tesz egy skatulyába. De ezt fel lehetne sorolni az összes létező jelzőre. Aki a technikásabb zenéket szereti, az gyakran nézi le a punk, grunge, meg pop-rock előadókat, mondván hogy az primkó, meg fennáll ennek a majdnem ellenkezője is, akik a Tool, Porcupine Tree, meg Pink Floyd miatt szerettek bele a prog-rockba, azok a technikailag jóval komplexebb azonos műfajú előadókat, mint a Dream Theater, Animals as Leaders, stb. túlkomplikáltnak, f#szméregetőnek gondolják. Vannak, akik szerint nem is igazán true egy előadó, ha effektíve sikeres karriert tudhat magáénak, és minél hallgathatóbb, könnyen befogadhatóbb, minél kevésbé elvont egy zenekar, annál rosszabb és hiteltelenebb a szemükben. Vannak, akik szerint csak az nevezhető black metálnak, amiben a vocal track összetéveszthető a gitárral, mert az egész albumot az asztal lábával vették fel mikrofon helyett, kiadták tíz példányban kazettán egy üres fekete borítóval, majd az egyik tag a zenekarból megölte a többit, aztán magával is végzett. Sorolhatnám ezeket a gatekeeping dumákat napestig, de egyrészt szerintem érted miről beszélek, másrészt ahogy haladok előre, egyre abszurdabb túlzásokban fogalmazok, és isten ments, hogy egy alapból vitatott témán belül én még egy szub-vitát kirobbantsak.

Én személy szerint úgy vagyok vele, hogy ez mind baromság. Persze, az okés, hogy ahány ember, annyi preferencia, és vannak, akik ha azt mondják valamire, hogy sz#r, nyugodtan hozzáképzelheted, hogy "szerintem", de azokat nehezemre esik megérteni, akik úgy érzik, hogy ők aztán kimondják az objektív igazságokat művészetben. Főleg, hogy egyes jelzők pejoratív használata képes konkrétan a műfaj alapjaival szembemenni (pl. se a komplexitás, se a zúzósság, se a túlzott művésziség nem volt különösebben jellemző a rockzenére, mikor az kialakult, de még a metálra se olyan mértékben, mint amennyire azt modern előadóktól egyesek elvárják). Nem érdemes az ilyen egyszavas problémákon túl sokat rugózni, ugyanis nem a műfajok határozzák meg az előadókat, hanem az előadók a műfajokat.