Manapság miért lehet eladni 20-szor ugyanazt a zenét?

A kilencvenes évek voltak kb. az eurodance és hasonló műfajok aranykora, az kb. pontosan megfelel az általad elmondott leírásnak. A hetvenes évek végén, meg a nyolcvanas években hasonló szerepet töltött be a "hair metal", ami akkoriban volt a lélektelen tömeggyártott popzene definíciója, szintén rengeteg hasonló előadóval, ugyanolyan dalokkal. Szóval ja, nem egy új jelenség ez, minden korszaknak megvan a maga filler-zenéje, amire ideiglenes felkapottságához képest nagyon kevesen fognak emlékezni. Nincs ezzel semmi baj, mivel sose ez teszi ki egy kor zenéjének az egészét. Ma is tisztán látható, hogy vannak előadók, akik ambiciózusak, innovatívak, hatást gyakorolnak másokra, stb., ők fognak bevonulni a zenetörténelembe, nem pedig azok, akiknek van többszázmilliós nézettségük YouTube-on, de már két év múlva se fog a közönség emlékezni rájuk. Szerintem a valódi probléma az, ha valaki nem tud a filler mellett elmenni, és ezért komplettül elutasít egy zenei korszakot (általában mindig az aktuális jelenlegit), avagy fordítva, visszaemlékszik a nyolcvanas évekre, hogy milyen jó volt akkor a szintipop, mert ugye Depeche Mode, meg Tears for Fears, de módszeresen szemet huny afelett, hogy akkoriban annyi ilyesmi előadó volt, mint a szemét, csak már a kutya se emlékszik rájuk, mert az általam említett előadókkal ellentétben ők szimpla popzeneként szolgáltak a kornak. Azt tudnám javasolni, hogy az ezen való morfondírozás helyett inkább töltsd azzal az idődet, hogy új zenekarokat fedezel fel, akiket tudsz értékelni, kifizetődőbb, mint neked nem tetsző előadók népszerűségén sopánkodni.

a mai generáció... ez van erre nem lehet igazán mit mondani, ha a hallgatóknak oké akkor ez hiába szúrja akárkinek is a szemét