A DJ tekinthető zenésznek?

"Mert jóformán csak benyomja a play gombot"

Ömm... Nem.

"semmiféle hangszerestudás nem kell hozzá"

Ha egyszer a zenét nem tradicionális értelemben vett hangszerekkel állították elő, akkor miért használna? A zene tényleges megírásának folyamata meg ugyanúgy történik virtuálisan, mint instrumentálisan. Ugyanúgy ki kell találnia a dallamokat, dalfelépítéseket, effekteket, mixelést, stb.-t, mint ahogy az nem_elektronikus zenénél is lenne. Azt meg, hogy egy zene mennyire összetett, azt nem az határozza meg, hogy elektronikus-e, vagy sem. Egyes elektronikus zenét alkotó zenészek szimfonikus (vagy egyéb nem elektronikusnak hangzó) hangzásra mennek rá sok virtuális hangszer felhasználásával, aminél a komponálás folyamata több időt és energiát igényelhet, mint egy négyakkordos punk / alternatív rock dal megírása. De egyébként az sincs kőbe vésve, hogy egy DJ zenéjében nincs "valódi" hangszer. Skrillex a Jim Morrison előtt tisztelgő dalához konkrétan összeszedte a The Doors akkor még élő tagjait, hogy vegyék fel a hangszeres sávokat a Break'n a Sweat-hez, élőben viszont nyilván nehéz dolga lenne valós időben játszott hangszerekbe belenyúlnia az effektjeivel... Az se törvényszerű, hogy a DJ csak DJ-zni tud, megkönnyíti a dolgát, ha máshoz is ért, és a legtöbb DJ / elektronikuszenei producer, akiről tudok, minimum szintetizátorozni tud. Valaha volt kedvenc zenészeim egyike, Nujabes, aki producer/DJ volt, ilyen jazz-es hip-hop instrumentálokat csinált, ő mikor nem régi jazz dalokból vett hangmintákat, akkor ő maga játszott zongorán, fúvós hangszereken, stb. A Doors-os példára még egy gondolat erejéig visszaugorva: vicces amúgy, hogy mindig a neten baromságokat beszélő zenerajongók verik a nyálukat arra, hogy az elektronikus zene így sz#r, meg úgy igénytelen, miközben rengeteg nagy rockzenésznek, meg hasonlónak erről teljesen más véleménye van. Sok általam kedvelt rock, meg metál zenésztől hallottam, ahogy szép szavakkal illet olyan előadókat akik szerinted a play gomb megnyomásából élnek, élő progresszív rock legenda Steven Wilson egyik példaképe Aphex Twin például, sőt, Thom Yorke-ról (a Radiohead-ből), Björkről, meg Fenrizről (a Darkthrone-ból) is tudni, hogy DJ-ztek már "másodállásban". Fene a pofájukat, biztos eladták magukat, mi? Belemehetnék még abba is, hogy mi van pl. a Pendulummal, akik javarészt élő hangszerelés adják elő koncerteken az amúgy teljesen elektronikus hangzású dalaikat, és az egyik albumukon a Karnivool nevű progresszív metál zenekar gitárosa játszott el több hangsávot is, de inkább nem teszem...

"de még énektudás sem."

Tetszik, hogy ezt úgy fogalmaztad, mintha az énektudás lejjebbvaló lenne a "hangszerestudás"-hoz képest. Szívesen kötekednék, hogy az éneklésen kívül szinte semmihez nem kell énektudás, de feltételezem (avagy inkább k#rvára remélem), hogy nem épp azt akartad kifejezni, amit sikerült.

"mert az estetek 90%ban nem irnak uj dalt csak atdolgoznak mar megirt szamokat"

Kíváncsi lennék ennek a statisztikának a forrására, mert nekem eléggé úgy tűnik, mintha csak hasraütésszerűen valami nagyot akartál volna mondani, hogy rosszabbnak fesd le a dolgot, mint amilyen valójában. Nyilván az én véleményem, meg tapasztalataim sem a szentírás, de én úgy vettem észre, hogy ezeknek a mások dalaiból készített tuc-tuc remixeknek inkább a kilencvenes évek végén, meg kéterzes évek elején volt divatja, akkor is csak keringtek ezek erre-arra, de nem voltak épp karrier-alapanyagok...

"Szerintem ez nem teljesitmeny."

Akkor jobb lesz, ha nekiállsz vehemensen szembemenni a rockzenével, mert bizony a műfaj egyik legnagyobb hatású korai alakja, aki talán egy személyben okolható azért, hogy ma a műfaj elsősorban fehérek által van képviselve, Elvis teljes karrierje abból állt, hogy mások dalait vette fel, meg adta elő. Ő azt vallotta saját magáról, hogy nem egy korszakalkotó zenész, és nem is tud úgy énekelni, mint Fats Domino. És mégis, nélküle teljesen máshogy nézne ki a zenetörténelem. Mások zenéinek feldolgozása és újragondolása egy olyan jelenség, amit nem szabad elvetni, vagy fantáziátlannak megbélyegezni, mert hatalmas dolgok származnak belőle (+ a népzene, mint olyan, nem is létezhetett volna enélkül, bár ismeretlen szerzők esetén nyilván más a helyzet), arról nem is beszélve, hogy oké, vannak fenn nevenincs techno, meg drum n bass remixek mindenről a YouTube-on, meg SoundCloud-on, de ha valaki tényleg nagy név akar lenni, meg ebből akar élni (te pedig állítod, hogy ennek mekkora nagy igazságtalan sikere van), akkor bizony szerzői jogi problémákba ütközne, ha nem szerezne engedélyt az eredeti előadóktól. Onnantól kezdve meg, hogy egy zenész belemegy abba, hogy készülhet feldolgozás a daláról, vagy valaki sample-özhet a zenéjéből, nehogy már te bíráld felül az eredeti alkotó felelős döntését. Pont a múltkor mentem bele egy teljesen értelmetlen vitába YouTube-on, mikor pár idióta nekiállt amilyen hisztériázni, hogy hogy mert Kanye West a Power-ben King Crimson dalt sample-özni, és hogy ez lopás az eredeti előadótól. Ezeknek a nyomorultaknak csak a Wikipédiáig kellett volna elmenniük, hogy szembesüljenek vele, hogy a King Crimson 69-es felállása íróként van megjelölve az albumon, és Greg Lake (az akkori énekes) zseniálisnak tartja, amit Kanye kezdett a 21st Century Schizoid Man-nel. Ahhoz is kell kreativitás, hogy valaki úgy dolgozzon valamit újra, hogy azt aztán önmagáért értékeljék. De mivel amúgy hülyeségnek tartom, hogy az elektronikus zenének akkora százaléka feldolgozás lenne, mint te az gondolod, lehet, hogy ezt hosszasabban fejtettem ki, mint kellett volna, csak nagyon ki akartam hangsúlyozni, hogy mennyire releváns zenében, hogy szerinted mi teljesítmény és mi nem.

"Masreszt mikor megy a buli akkor tenyleg csak benyomjak a playgombot... meg ugralnak hozza. Ez olyan mintha egy zenekar felmenne a szinpadra playbackelni kozben pedig bohockodna a gitarral... azt is kifujjolnak."

Nem, egyáltalán nem olyan. És a tény, hogy komolyan képes voltál előállni ezzel a hasonlattal, csak azt mutatja, hogy mennyire gőzöd sincs a tőled személyesen távolabb álló zenei stílusokról, ami önmagában talán nem lenne baj, de akkor ne legyenek már ekkora véleményeid... Más-más zene más értékekkel bír, tudni kell jól hozzáállni az egyes műfajokhoz, mielőtt ítéletet mondasz felettük. Most képzeld el, hogy egy szimfonikus zene iránt rajongó ember elmegy egy metál koncertre, és teljesen elhűl, hogy az emberek ki sincsenek öltözve, nincsenek ülőhelyek, a zenészek is állnak, kottatartó sincs előttük, a közönség tagjai nincsenek csendben, ráadásul ugrálással, meg lökdösődéssel ellehetetlenítik saját maguk, meg mások számára a finom részletekben való elmélyedést. Nevetségesen hangzik, ugye? Lehetne feszegetni, hogy a jazz, meg rockzene színvonalbeli csökkenés a szimfonikushoz képest minden létező szempontot illetően, DE MINEK? Mint azt mondtam, minden műfajnak megvan a maga szépsége. Nekem az egyik kedvenc zenei műfajom a progresszív rock, ahol nagy hangsúly helyeződik a komplexitásra, profi előadásra, beleélésre. Egy progrock koncerten tényleg fontos, hogy minden tag a toppon legyen abban, amit csinál. Másik kedvenc műfajom viszont a hip-hop, ahol bár van instrumentál a rap mögött, az előadók nagy része úgy tolja, hogy mögöttük áll egy DJ, aki (le)játssza az alapot, a főszerep pedig a rapper(ek)é. A műfaj központjában a vokál, meg a szövegek állnak, úgyhogy bár tudok olyan rapperekről, meg csapatokról, akik visznek magukkal hangszeres tagokat a színpadra (pl. Atmosphere, asszem Ant nem is jár Slug-gal turnéra), egy hip-hop show-n egyértelműen az emberi hang van a reflektorfényben, lehet belekötni, a rajongó attól még el fog menni a koncertre, mert érti, hogy miről szól, és pont azt kapja, amire vágyik. És itt jön elő a legnagyobb logikai bukfenc a hasonlatodban: azért nem ugyanaz az elektronikus zene, mint a playbackelés, mert egy rockzenésznél arra számít az ember, hogy ott hangszerek lesznek tépve, és ha nincsenek, ott nyilván csalódás lesz. Voltak már esetek, mikor rock/metál bandák lebuktak playbackeléssel, és pl. a Lordi esetében a közönség észre sem vette egy technikai hibáik, hogy a tagok csak "bohóckodnak" a hangszereikkel. A playbackelés nyilván őszintétlen, és ez gáz, de egy elektronikus zenei buliban mi az őszintétlen? Aki oda megy, tudja mire számít. És most jönne az az érv, hogy "hurr durr, az emberek igénytelenek". Na erre az esetre tértem ki az ízlésem progrockos részére, hogy ez itt és most ne jöhessen elő.

"Szerintem nem teljesitmeny studiokorulmenyek kozott felvett utolag kijavitott dalokat benyomni lemezrol...A dj viszont minden esetben ezt csinalja"

Erre már a korábbi kommentemben közöltem, hogy egész egyszerűen nem igaz, de akkor most ki is fejtem. Azt aláírom, hogy egészen biztosan létezik olyan, aki csak play-gombot nyom, ezt meg se próbálom tagadni (ugyanakkor problémának nem tartom, lsd.: előző bekezdés), viszont sok DJ tud szintetizátorozni, vagy legalább sampler-özni, ami elemeket ezekkel valós időben elő tudnak adni a zenéjükben, azt elő is fogják. Ennek keretei közt, meg ezen kívül sok előadó élőben belenyúl a számaimba, hogy legyen benne spontaneitás, sőt, vannak olyan előadók is, akik annyira marha gyorsan tudnak zenét szerkeszteni, hogy élőben szépen fokozatosan fel tudják építeni a dalaikat minimális alapanyagból.

"Es ehhez merten megis indokolatlanul sok penz es presztizs jar a djeskedesel..."

Mihez mérten? Ezeknek a zenészeknek nem csak megnyitották a pénzcsapot, aztán dől a lé a semmiből, azért van bevételük, mert van rájuk igény. Itt nagyon tálcán kínálja magát az a téma, hogy talán a feltörekvőben lévő rock és metál előadók is jobban keresnének, ha a zenei közösségük nem lenne teljesen retardált, és támogatnák a kis neveket, ahelyett, hogy arra verik a nyálukat, hogy "bőő, a rockzene halott, ma már nincs rendes zene", majd hallgatják tovább ugyanazt a húsz kőgazdag régi zenekart, amit ismernek, de ebbe inkább nem megyek bele, mert sok sértődés lenne belőle, és most nem is erről volt szó. Pedig ez is tényező. Sőt... Ha arról beszélünk, hogy egy zenész hogyan keres, ott a közönségnek legalább akkora a szerepe, mint a marketingnek, bizonyos esetekben konkrétan nagyobb. Lehet olyasmiről álmodozni, hogy "valódi tehetség" alapján keresni, de egyrészt teljesen szubjektív, hogy mi a valódi tehetség, másrészt semmilyen művészeti ág nem a profizmusról szól. Mondok egy példát: Hopsinnak szokása rendszeresen arról osztani az észt, hogy mennyire rossz a mai zene (meg mai minden), meg hogy ő mennyire igazi rapper, ennek örömére csinált egy No Words című dalt, ami arról szól, hogy a mai MTV-s "mumble-rap" trap hip-hop mennyire primitív, meg értelmetlen. Azt mondja az elején, hogy "ilyet én is tudok csinálni, figyeld...", és aztán valóban, nyilván eléggé humorosan, de azt leszámítva tökéletesen imitálta azt, amit ő hülyeségnek tart. Tudod mi volt erre a zenerajongók, meg újságírók válasza? "Hopsin véletlenül megcsinálta az eddigi legjobb dalát". Rengeteg ember azon a véleményen van, hogy az lett az egyetlen jó dal az új albumán. Az az egy, amit ő rossznak szánt. Erre persze lehet azt mondani, hogy ezzel azt igazolta, hogy mennyire hülye, meg igénytelen a közönség, ugyanakkor... Nem arról szól a zene, hogy élvezzük? És ha a közönség csak a vicceskedő hülye dalodat élvezte, és semmi mást az új albumodról, akkor lehet, hogy talán nem a közönségre, meg zenészkollégákra kéne ujjal mutogatni? Ez az "ezt bárki meg tudja csinálni" logika kicsorbul a művészeten. Persze, nem annyira nehéz egy a Ramones teljes diszkográfiájánál összetettebb hangszeres tudást elsajátítani, de attól, hogy technikailag profibb valaki, mint a Ramones, vagy a Beatles, vagy a Nirvana, még nem lesz "jobb" ezeknél a korszakalkotó, zenei világot átformáló, máig hatalmas hatást gyakorló előadóknál.