A Killaneth nevű japán visual-kei együttes milyen stílust/műfajt játszik? (link leírásban)

Nézd, értelmetlennek tatom élesen, mereven kategorizálni a dolgok többségét. A lényeg a fontos.

Azért létezik annyi sok alstílus megnevezés, mert a managerek promotálják a zenei szakírókon át azt, hogy mind több stílusmegnevezés szülessen, hiszen ha minél több a látszat, annál nagyobb biznisz.

Tehát minél több a stílusnév, tehát ha újabb és újabb stílusneveket találnak ki, annál könnyebb eladni.

Ráadásul számos következetlenség van a stílusnevek keletkezésében, elterjedésében, mert hol a zene szerkezetére utal, hol a származására, hogy a tényleges stílusára, hogy időbeliségre utal, hol ezek némelyikének keverékére stb.

Egy alapos körülírás pontosabb.

Én úgy írnám körül, hogy igen, a metalcore-hoz áll legközelebb az első link felvétele (most csak azt hallgattam meg). De némi goth-metal-os elektronikai beütést is kiérzek belőle, na meg ugye japán dallamvezetés, tehát j-hardcorepunk is egyúttal.

A metalcore a domináns az első számban, az jön le nekem.

Úgy értetem: nagy műfajon belül fontos, pl a metálon belül, hogy az vajon hardcore, vagy prog-metál, vagy matek metál, vagy doom, stb, vagy ezek keveréke stb, az nagyon lényeges, igen; ha erre gondoltál.

De amikor kitalálnak mit tudom én matek metal mellett a metalcore-ból képzett mathcore-t, amikor már van matekmetál stílusnév, és létezik metalcore stílusnév is ,akkor a kettő megemlítésével lehet utalni rá, hogy a kettő keveréke, és azért látom értelmetlennek egy ilyen példában, hogy "mathcore" új stílusnevet használni, mivel alig tér el mind a matekmetáltól, mind a metalcore-tól. Tehát a stílus alstílusa sok esetben szőrszálhasogatás, kivéve talán a repeptitiv műfajoknál mint EDM, de ott is olykor túlzásokba esnek, hogy alstílus alstílusa...

;)

Én vagyok megint. Egyébként én bírom a j-metalcore-t, konkrétan ezek a Killaneth számok is bejönnek nekem is.

Sőt, nekem így, tehát japán változatban annyiból jobban is tetszik, hogy egyfelől változatosabb a hangszerelése -mégse túldíszített-, de főleg attól, hogy nincs az az éles váltás hörgésről valami gagyi ír alapú dallamosságra, meg vissza hörgésbe, szerencsére...

Hanem a japánok valahogy jobban ráéreznek, balanszíroznak ebben, valahogy olyan kerek egésznek tekinthető,

számos j-metalcore szám.

Az meg, hogy "visual kei", tehát ami részben külsőség, az tisztán glam-rock, glam-metal átvétel, tehát a britektől, amcsiktól; szóval ez a scifis, űrlényes kinézet. :)

Bár a japánok továbbszőtték ezt a guro-kei alsílusban, egy picit durvábban szól és látványban is abszurd módon erőszakos (hiszen a guro, eroguro erről szól).

De a visual-kei nem csak látványra utal, hanem bizonyos zenei stílusok keverékére (lásd az angol wikipedia cikket). Utólag néztem asszem tegnap a wiki cikket, ők is azok közül soroltak, melyekről én, pl hogy metalcore, meg hogy glam-rock, glam-metal, stb.

Ha gondolod, linkelhetsz még olyan metal zenét, amiket szeretsz. Főleg japánokra vagyok kíváncsi mostanság, mert inkább csak felfigyelek egy-egy animében valami jó zenére, de nem vagyok igazán képben konkrét japán rock és metalzenekarokról. Talán csak a "Maximum the hormone", amit album szinten is hallgattam.

Egyébként hány éves vagy, nem titok? Vagy melyik generáció?

Egyelőre az első felét olvastam el a kommentednek. Van, amiben egyet értek, de van, amiben tévedsz egyébként. Csak a pontosság kedvéért hadd javítsalak ki, engedd meg, kérlek. :)

Szóval Az egy dolog, h nem ugyanaz a glamrock/glammetal külső, de mégis ezek voltak előbb, mert a hetvenes évek második felében indultak, és ezek erősen hatottak mind külsőségek, mind zenei tekintetben a japánok visual kei stílusára. Még a magyar wiki is írja a visual kei-ról, hogy "androgün" jellegű a megjelenés, márpedig a glam-re is jellemző volt ez.

A glam rock-kal együtt indult a schock-rock, bár az már tényleg inkább a külsőségekre utal, szinpadi show-ra, hogy sokkoló, bár zeneileg úgy nagyjából utal pár stílusra a shock-rock, pl a glam-rockra.

Az más kérdés, hogy a hetvenes évek végén induló goth rock (gothic-rock) stílusra, már inkább hasonlít a visual kei, ez zeneileg a Joy Division legendás zenekarral indult, de egy másik legenda a The Cure, Robert Smith-szel tette ismertté 1980-ra a goth-rock sílust.

Egyébként nem csak a goth-rock zene külsőségei, de a gót-loli szubkultúra is hatott a japán visual kei-re, a gót-loli megjelenés, ill.- öltözködési stílus a goth-rock egyik öltözködési stílusa, fiatal tizen- és huszonéves lányok, nők jellemzője.

De visszatérve a visual kei közvetlen egyik zenei stlíusára, és egyértelműen a külsőségekben gyökerére, íme a legendás The Cure zenekar egyetlen állandó tagjának, Robert Smith-nek a jól ismert lila szemkarikás hullasmink-je, ez bőven megelőzte mind az emo (emo core), és pláne a black-metal hullasmink divatot, és részben életérzést, bár a visual kei az depresszív életérzést tudtommal nem vette át de most a külsőségekre utalok elsősorban mint a visual kei gyökerére.

Fotó Robert Smith tipikus megjelenéséről, aki a got rock egyik "atyja":

AZ ÖSSZESET nézd végig, hogy mindegyik jellegzetes frizuráját, sminkjét, beállítását láthasd, ezáltal fel fog tűnni számodra is, hogy nagyban koppintotta a visual kei, Robert Smith és a goth rock szubkultúra külsőségeit. Ahogyan sokan mások is, pl Marilyn Manson is koppintotta Smith-t, stb...:

Idősebb kori fotó:

[link]

Főleg fiatalabb koriak:

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

Egyébként NE a magyar wiki-s R.Smith fotót nézd, se a Cure -ost, mert ott PONT NEM a klasszikus sminkjében látható! A linkelt fotókat nézd!

Itt pedig a visual kei -ről az angol wiki cikk, és alapvetően egyetértek a cikkel abban, hogy ZENEILEG IS ad jellemzés a visual kei, még csak több stílus gyűjtőneve is, de mégis van némi zenei stílusbeli utalása is ennek, nem csupán külsőségbeli (akárcsak pl a grunge sem konkrét zenei stílus, de mégis néhány, bizonyos stílus gyűjtőneve, plusz lokalitás ahhoz is tartozik) ;

szóval az angol wiki cikk, a visual kei-ről, nézd jobb oldalt a stílusneveket, mutatja, melyekből ered a visual kei, ZENEILEG:

[link]

(Sorolja: shock rpock, glam srock, stb...)

Egy bizonytalanságom akad az előz hozzászólásom kapcsán, de még ez is mellettem szóló érv. ;) Nevezetesen, hogy a sok-sok Robert Smith fotó szemezgetés közben utólag látom, hogy az egyik fotó nagyon hasonlít az általam már említett másik Smith utánzóra: Marily Manson-ra, ami megint csak mellettem szóló érv, hiszen ha az alábbi fotó Marilyn Manson, akkor jól látható, mennyire hasonlít Smith megjelenésére, mennyire koppintotta Smith-t:

[link]

Szóval ez a fotó vagy Smith, vagy M Manson... Szinte ugyanúgy néz ki olykor M Manson... Olyannyira, hogy e fotón nem tudom eldönteni, melyikőjüket ábrájzolja... :)

Most a kommented második felére reagálok. :) Tegnap egy másik kérdésnél láttam, hogy valaki ajánlotta az általad itt is linkelt Nocturnal Bloodlust-ot, talán te voltál az, ki tudja... ;) Meg is említettem ott, hogy előtte nap valaki (te) kérdésében olvastam a Killaneth-ről, és megtetszett nekem. :) Szerintem te ajánlottad a másik kérdésnél mint válaszoló a Nocturnalt, ott is jelezve volt a fb magyar rajongói oldal. ;)

Azt szeretném a témához hozzátenni, hogy azt azért ne feledjünk, hogy a japánok nem igazán találtak ki új könnyűzenei stílusokat, hanem az angolszász találmányokat koppintva azokat olykor túlszárnyalták, továbbszőtték, változatosabbá tették ,vagy másutt jobban eltalálták, hogyan érdemes megvalósítani azt. Főleg a már általunk felhozott metalcore stílusra érvényes, ebben egyetértek veled: bár USAban találták fel, de a japánok jobban csinálják.

De hát a tudományos életben is ez volt a jellemző ugyebár. ;) Japán a 60-as években elkezdett felzárkózni az USA-hoz, a 70-es években beérte, majd a 70-es évek végétől lepipálta az USA-t, többek között mikroelektronikában, közlekedési eszközökben, stb.

Nos, a metalcore-al is hasonló a helyzet. ;)

Egyébként tehát a japánok által játszott metal stílusokat egyelőre kevéssé ismerem, de van két előadó, akik albumait párszor már végig hallgattam, az egyik a

Maximum the Hormone - hogy HC, és metalcore témánál maradjunk. ;)

De egyébként a deathcore-t, az amcsik között is van, aki színvonalasan játssza:

[link]

The Acacia Strain - Wormwood (2010-es album) :

https://www.youtube.com/watch?v=bDgTrEGASBg

Bár itt az amcsi változatban valóban vannak egysíkúbb témák is sajnos.

A japán változatban nekem is jobban bejön a deathcore és metalcore, hogy (nem színezékként, hanem kifejezően) szintetizátor hangzásokat is beúsztatnak, na meg ritmikailag a japán általában változatosabb, ha deathcore, metalcore-ról van szó; valahogy sokszor ütősebbek ebben a japánok, eltaláltabb, kifejezőbb.

A Maximum the Hormone-ben is ez tetszik.

Visszatérve a japánokhoz, a másik japán előadó, akit album szinten még ismerek (bár aránylag rég hallgattam, nem vagyok már annyira képben az albumairól), a

CORNELIUS

alias:

Keigo Oyamada (小山田 圭吾 Oyamada Keigo?, born January 27, 1969)

[link]

Nos, "egyszemélyes zenekarról" vagy szó, nem metal, inkább inkább rock vonalon:

indietronica

art rock

Shibuya-kei

stílusokban mozog.

[link]

Emlékeim szerint a "Point" albuma, ami igen változatos, majdnem számonként más- és más, elsősorban art rock, prog rock zene.

De, mint látod, shibuya kei -ben is mozog, az inkább amolyan egzotikus keverék, lounge -os relax zenével keverve. De a shibuya kei-t inkább csak olykor alkalmazza, van, hogy szám betétként ,van, hogy olykor külön egész száma ilyen.

A youtube asszem fent van végig Cornelius-tól a "Point" albuma, most nem keresnék rá. (De aztán lehet, hogy a "Fantasma" albubmával keverem... az egyik eléggé változatos, art rock.)

Visszatérve a japán metalcore és deathcore stílusokra: a másik javaslatodba, a Damy-ba is belehallgattam, az is tetszik. :)