Van még olyan rajtam kívül aki imádja a klasszikus zenéket a filmekben, pl. Morricone számait, de a 20. századi klasszikusokat ki nem állhatja?

Ez egy igen nehezen értelmezhető kérdés. Kapásból, mit értesz "klasszikus zene" alatt? Mert hagyományos értelemben Morricone filmzenéi nem azok. Ha a filmzenéket te komolyzenének veszed, és ennek szinonímájaként használod a klasszikus zenét, akkor sem világos a kérdés, hiszen akkor Morricona is 20. századi klasszikus. Szóval összességében most mi is van?

Ráadásul a 20. századi, szigorú értelemben vett komolyzene is igencsak sokrétű, nem csak a furán disszonáns izék tartoznak bele, és még annyira sem lehet körülhatárolni, beskatulyázni, mint mondjuk a barokk, a klasszicizmis, vagy épp a romantika korának zenéit. Így pedig együtt utálni mindet is nehéz - max akkor, ha az ember allergiás a klasszikus zenére. Ha nem az, akkor találni fog kedvére valót a 20. századból.

Oszt' ha meg nem sértelek, ennek a

Morricone csávónak a munkássága javát, vajon hányadik századra saccolod? ;)

@4: alkalmazott zene.

A klasszikus zenének nincs köze ahhoz, hogy milyen régi, vagy nem régi Legelterjedtebb és leginkább szakmai használatban simán a komolyzene szinonímája. (Ritkábban a 18. század végén, 19. század elején a képzőművészeti klasszicizmussal párhuzamban kialakult zenei klasszika korszaka alkotásainak megnevezése. Hétköznapi értelemben pedig ikonikus, időtálló zenék.)

Az elektronikus hangszerek kérdése meg pláne nem ilyen egyszerű, de szerintem ebbe bele se menjünk :)

Ugyanakkor továbbra is úgy látom, hogy se füle, se farka a kérdésednek. Ráadásul így, hogy saját magad is belátod, amit itt mások is látnak, nevezetesen azt, hogy nem igazán értesz a zenéhez, abszolút nem értem, hogyan tudod kijelenteni, hogy a 20. század elképesztően szerteágazó és sokféle klasszikus zenéjét ki nem állhatod. Érthetetlenül rossz helyzetértékelés. No mindegy.