Nektek mennyire jönnek be a chillout/poprock/electronic/space ambient műfajok?

https://www.youtube.com/watch?v=XTbSX0TOj6g

Ez is olyan? Akkor válogatós vagyok bennük. :)

A választ a kérdésedre az agymenésem alatt találod!

Előre bocsánat, hogy esztéta/kritikus hangvételemben vagyok, de ez kikivánkozott:

Valahogy az epikus zenében nekem általában túl sok tud lenni, bár lehet csak valamilyen formában szeretem pl. a Dream Theater - Breaking all illusions zárása / a King Crimson - Starless fuvolás része a zárásban / A Sigur Rós zenéi / Csajkovszkij - 1812-es nyitánya / Pink Floyd - High hopes szólója / Jaco Pastorius - Speak like a child végén a hegedű kifutás szerintem totál rendben van, de ha kürtök, trombiták, meg viking jellegű hangszerelés, meg érthetetlen nyelven kiabáló operakórus, kardcsilingelés stb. bejön, attól a falra tudok mászni, mert egy igen sekélyes, középkori formáját adja vissza az epic-nek, az érzés egyfajta tömegtermelt giccsévé válik. Alapvetően az epic music zsánere, amilyen értelemben zsánerisztikus a zene NEM tetszik. Szerintem, talán az gáncsolja ki őket, hogy nem absztrakt formán epic a hangulat, vagy téma amit meg akarnak fogalmazni, csak az eszköztár, és igy nem is tud konkrétan kifejezni egy állapotot, csak azt hogy "valami epic" és úgy epic, mint úgy általában az "epic", amihez nem nyitnak tág aszociációkat, hanem leredukálják egy dologra, de semmi többet sajna nem tud kiváltani csak csatajeleneteket, vagy szappanoperás drámai leütéseket. Szerintem ha epic valami az mindenek előtt kifejez egy absztrakt, vagy szimbolikus érzést pl. azonositható a zene egy része a napfelkeltével, vagy a Pilinszky-féle "csorog az üres árok"-kal (bár ezeket én redukáltam erre a tartalomra, de egy ilyen zene képes rá, hogy alfát-omegát megmozgasson különféle embereknél), és ezek kifejeződését direkt olyan zenei körités idézi elő, ami erre való. Ha azt mondjuk, hogy csináljunk egy epic zenét és azért teszünk bele üstdobot, meg harsonákat, pátoszos vonós hangemelkedést, hogy epic legyen alapvetően meg van lőve az egész. Azért kell beletenni amit beletesznek, hogy a hallgató asszociációival jól működjön és ne is rágja a szájába, hogy: ez márpedig az "egri vár diadalát hivatott kifejezni!" és akkor még török zenei elemek is felszólalnak benne, meg pohárcsilingelés, meg omló várfalhang (Jézus ments meg!). Ez is lehet jó, de a legtöbb esetben izzadtságszagú és szájbarágós. A másik ami még gond szokott lenni, hogy sokan túltolják. Van az amikor a levezető őrület, és a gyors pengetés még a "köszönjük szépen + meghajlás" előtt hosszabb, mint egy zene, vagy amikor nem birnak a zenészek alárendelődni egymásnak és a túl sok hangból egymást felülmúlni akaró hangzavar lesz. Még valami: a "fenséges" fogalma az esztétikában - olyan dolog amitől félni lehet, mert ereje elsöpri az embert, de fel is tekint rá, mert magasztos és isteni eszményt közvetit. Fenségesnek tartjuk pl. a vizeséseket, villámokat, a Michelangelo freskóit a sixtusi kápolnában, Istent, az egyiptomi fáraókat. Tehát valamilyen formában a zenében is léteznie kell ennek a dolognak és mást nem tudok szajkózni, hogy a zene érzelmisége is egyszerre elrettentő/drámai és megszeliditő/boldog, akkor válik epiccé / fenségessé.

A zenét amit küldtél egyébként el birom hallgatni, bár hallottam már jobbat is (de jobb, mint azok a példák, amiket nem neveztem meg és az epic sötét oldalaként definiálok).