A pszichopaták közt a legtöbben a komolyzenét szeretik?

"a betegségétől függetlenül"

A pszichopátia egy személyiségzavar, nem betegség.

Amúgy az, hogy a filmekben sokszor úgy ábrázolják őket, mint komolyzenét hallgató emberek, nem jelenti azt, hogy ez a valóságban is így van.

Jelenlegi tudásom szerint azt tudom mondani, hogy nincs ilyen összefüggés. Viszont a pszichopata vagy szociopata más dolgokról ismerszik meg. Tudjuk, hogy ő nem szeret, nem szorong, nem tanul. Az érzelmi oldala jobb esetben egy kongó üresség, rosszabb esetben innen fakad a destruktivitásra való hajlama. Nem képes érzelmi alapon átélni dolgokat, így nem lel fogódzót abban, hogy miért is tragédia egy baleset vagy halála akárkinek. Mondhatni fogalma sincs arról, hogy másoknak mi lehet rossz. Viszont ő a jót sem igazán ismeri fel másokon, nem tudja párhuzamot vonni ilyen dolgok közt. Ezekből következően nem is igazán ismerhet fel alapvető erkölcsi dolgokat sem és mivel nem ismerte fel a szabályt, nem is igazán tud mit alkalmazni. Tehát idáig megértettük a "nem szeret" és a "nem szorong" dolgot. Továbbá mivel nem hat rá semmilyen kellemetlen élmény oly módon, hogy felismerhesse, hogy az neki rossz, meg természtesen a jó se, így számára az csak úgy jön le, hogy ha mások a hasonló dolgokat elkerülik, megint más hasonló dolgokat meg megismételnek, így a látvány által másol mechanikusan. De tulajdonképpen nem tanul belőle sosem semmit. És ezzel jutottunk el oda, hogy megértettük a "nem tanul" részét is a dolognak. Természetesen neki is vannak érzelmei, de az nem hatja meg őt olyan mélységekben. Egy idő után pedig eljut egy olyan pontra, amikor az érzelmi reakciói mások felé (pontosabban "érzelmi reakciói", így idézőjelekkel, mert nincs mögötte empátia) egyre kifinomultabbnak és árnyaltnak tűnnek, de ez csak mechanikusan másolt sablonok összessége vagy inkább egymásutánja. Ő nem tud veled azonosulni, viszont ha te megpróbálsz vele azonosulni, lelkileg egy idő után kimerít. Te valahol érzed, hogy itt nincs valami rendben, mert más emberekkel is ha hasonló helyzetben vagy, nem merülsz le ennyire, de egy pszichopata valahogy rengeteget vesz ki. Ha egy pszichopata olyan helyzetben van, hogy sok pénzt keres, drága holmikat vesz, őt az nem boldogítja, csak csodálkozva látja másokon, hogy elámulnak ezen dolgok láttán, így mechanikusan csinálja és csinálja az értékek halmozását. Nem foglalkozik a saját testi fáradtságával sem, nem tudja beleilleszteni a saját komplex önképébe a dolgot, érzelmi teher mennyiségétől függetlenül csak megy és megy és megy előre, s bár célját megvalósítja, külösebben ez nem boldogítja.

Mert egy pszichopata az nem egyenlő veled. Egy pszichopata kevesebb, mint te vagy. Nem az anyagi dolgokban kevesebb, vagy esetleg nem végez annyi munkát. Pont azért képes több munkát végezni, mert kevesebb, mint te vagy. Ő nem lehet emberi és nem is emberi. Ő (vagy mondhatnám az) csak egy emberi formát öltött, impulzívan reagáló, mindent és mindenkit elsöprő működőképes állapotban levő hús, csont és szövethalmaz. És - sajnos - csak egy szövethalmaz. Neki azért könnyű boldogulni a valamit valamiért alapokon nyugvó anyagelvű világban, mert neki a "meta" része vagy igen kevés vagy egyszerűen nincs. Hogy miért nincs, azt egyelőre én sem tudom megmondani, de ha rájövök arról is írok egy kifejtést.

Szóval egy pszichopata az csak egy rideg, lelketlen, mechanikus másolata egy normális embernek, egy praktikusan kivonatolt minden mástól elszakadt vadhajtás.

(8-as vagyok)

Valóban, én is ezt próbáltam kifejteni. Úgy kell ezt az egészet elképzelni, mintha ő lelkileg "fogyatékosabb" lenne, mint te. Tehát testileg lehet full hibátlan, de az átélés, mint egyfajta készség, nála rettenetesen csorbát szenved. Úgy néz ki, mintha isten volna, holott valójában csak lassan, de biztosan a pokolban ég, de ő ezt nem tudja átérezni még saját magán sem.