Ti elfogadnátok, csak hogy ne sértődjön meg?
Adott a szituáció:
Egy szegről-végről rokon (nagyon rendes ember) hobbiszinten űzi azt a művészetet, amit te még csak tanulsz.
Ő az a fajta, aki nem veszi komolyan a témát de magától viszonylag megy neki, te viszont alapos vagy, mindent töviről-hegyire átveszel, ezért nyilván jóval lassabban haladsz mint a felületes átlag, de erős, biztos tudást szerzel.
A tanárod tanácsára még nem ugrasz meg egy bizonyos szintet, de a rokonod annyira örül hogy "kolléga" leszel, hogy már adná a kezedbe a "következő lépést" hogy tanuld meg otthon, és csatlakozz mellé.
Te ezt nyilván nem akarod meglépni, nem akarod elrontani a biztos alapjaidat, neki viszont eme kifogásod egyik fülén be, a másikon ki: legközelebb hozza a felszerelést.
Innen a kérdés: megpróbálnád újra elmagyarázni neki, hogy mit miért nem (ezzel talán egyenes arányosan az orra alá dörgölve, hogy nem jó az, amit csinál - lényegében azt sem tudom, ő mennyit tud pontosan), vagy elfogadnád az ajánlatát, hogy aztán az egész ott porosodjon fél-egy évig? Eközben nyilván folyamatosan visszautasítva a "csatlakozást"...
Melyik lehet a kisebbik rossz?
válasza:Nos nem akartam pontosítani, mert úgy eléggé dicsekvésnek hangzik, nekem pedig most nem az a célom :)
Az x tulajdonképpen egy nagyon nagyon drága elektromos gitár. A rokonom régóta zenélget de hobbiszinten, "sufnituningban" tanulta meg.
Az én tanárom egy híres zenész, közel 40 éve van a pályán, 20 éve oktat, tudja mit csinál, nem véletlen őt kértem fel :)
Lassan haladunk, lépésről lépésre, nyilván rengeteget gyakorlok de csak azt ami fel van adva, előre nem szaladok, mert ha rosszul tanulom meg, leszedi a fejem: akusztikuson alapozunk, elektromosra csak akkor megyünk át, ha már tökéletesen megy minden.
Mivel egy hanggal sem szeretnék alá adni, betartom a szabályokat; sokan hülyének néznek, hogy 1 év tanulás alatt nem tudok (akarok) egy ac/dc számot eljátszani, ellenben egy haladó kottát első olvasatra eljátszom, amit meg ők ne feltétlen tudnak...
Ha ezt így megmondom neki, tartok tőle, rossz néven veszi.
Ha a "meló" alatt ez esetben a zenélést érted, sajnos tartok tőle, egyelőre nem vagyok azon a szinten, amin ők a bandában :)
Külön pedig egy eddig ismeretlen akkordbontást sem vagyok hajlandó megtanulni, kerülök minden hibalehetőséget.
Majd ha ott tartok, külön magolás nélkül is menni fog :)
válasza:Hát szívem, ahogy érzed. Bár ha én szabályokra és magolásra vágyok, akkor előveszek egy matek könyvet, a zene nem erre való.
Amúgy azt csinálsz amit akarsz. Elmondod neki, hogy nem akarod és kész, ha megsértődik az ő baja.
válasza:Jimi Hendrix minden idők legjobb gitárosa volt. Soha nem járt zeneiskolába, soha nem tanította oktató. Gyerek volt még amikor ajándékba kapott egy gitárt, és egymaga tanulta meg a használatát. Balkezes létére jobbkezes gitáron tanult.
Chuck Berry
Jimi után a második akit a világ legjobb gitárosának tartanak. Először a börtönben gyakorolta a gitározást, majd hobbi szinten otthon is amikor szabadult.
Írhatnék még vagy 30 olyan híres gitárost akik nem tanártól tanultad gitározni.
Szóval tanulni, gyakorolni nem csak tanártól lehet. Ha nincs benned olyan kihívás, hogy magadtól is gyakorolj, vagy másokkal zenélgess, akkor neked kár tanárhoz járni..
válasza:"elektromosra csak akkor megyünk át, ha már tökéletesen megy minden. "
Én is gitározom, akusztikus és elektromos verzióin is, de ezt nem értem.
SOHA nem fogsz továbblépni, ha a tökéletességre vágysz, ugyanis mindig van mit tanulni. Bár 1 év valóban semmi, mások 15-16 évet is tanulnak akár, mire megkapják a diplomájukat a zeneakadémián. És akkor a tökéletességet ne is firtassuk, mert mindenkinek vannak erősebb és gyengébb pontjai.
Pontosan ilyen válaszokra számítottam, és nem áll szándékomban itt megvédeni az álláspontomat.
Nagyon jól tudom ki hogyan tanult gitározni, én maximalista vagyok, így szeretnék. Illetve úgy ahogy a tanárom (aki nem marad el Jimi Hendrix vagy éppen Slash mögött, így felesleges bizonygatni ki hogyan...), szóval az ő instrukcióit óhajtom követni.
Nem látok rosszat abban ha úgy élvezem a zenélést, hogy közben gondolkodás nélkül tudom, mit csinálok, és az még nem is egy kavalkád. Pláne, ha rendes kottában le tudom írni azt, amit kitaláltam azután hogy tudom, mit szeretnék :D
Lényeg a lényeg, a kérdés arról szólt, hogy visszautasítsam-e, vagy nem. A többi része rám tartozik, azt hiszem.
"SOHA nem fogsz továbblépni, ha a tökéletességre vágysz, ugyanis mindig van mit tanulni. Bár 1 év valóban semmi, mások 15-16 évet is tanulnak akár, mire megkapják a diplomájukat a zeneakadémián. És akkor a tökéletességet ne is firtassuk, mert mindenkinek vannak erősebb és gyengébb pontjai."
Továbblépek :) Van rendes zenekönyvem, a leckék fokozatosan nehezednek, egy lap/óra sebességgel haladok, rengeteget fejlődtem. Csak hát ugye ehhez az kell, hogy a fejlődés fokozatos is maradjon, ne menjek át a negyedekről egyből triolákra. Így a hibalehetőség kizárva, ha valami nem megy, addig rostokolunk vele, míg nem sikerül. Ez a titka. Így nem sülök fel semmivel :)
Egyébként félreértések elkerülése végett, nem tartom "lejjebbvalónak" aki magától tanult, rengeteg jó zenész kerül ki közülük is.
Csak ha előhozom, én hogyan teszem, pont ezt kapom, amit feljebb :) Innentől nehéz bárkinek úgy magyarázni hogy ne vegye magára, illetve úgy, hogy szerintem akkor ő már nem játszik jól.
Pontosan ettől félek az ő esetében is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!