Zenészek! Az baj, ha én nem vagyok túl kottapárti?

Lassan 1 éve, hogy járok zongoratanárhoz, és azt tapasztaltam, hogy a blattolás nagyon nehezen megy. Ha ránézek egy ismeretlen dallamra, összeáll a fejemben, hogy ez hogy hangozhat, el is tudom énekelni például, de ahhoz, hogy rendesen eljátsszam, kell egy kis idő, nem megy ott helyben, azonnal.

Pedig kottát olvasni már jóval korábban tudtam, mert anno tanultam hegedülni, plusz zongorán megtanultam egy-két egyszerű dalt, de most, amiket a tanár felad, rendszerint mindet meg kell tanulnom kívülről, hogy rendesen el tudjam őket játszani, mert nem tudom egyszerre a kottát is nézni, meg zongorázni is (már magában a zongorázásban is nehéz, hogy egyszerre sok mindenre kell figyelni :) Sőt, ha a kottát nézem, biztos, hogy belerontok, ha csak a billentyűket, akkor lesz jó.

A tanárom szerint viszont nagyon muzikális vagyok, és jól zongorázom, és én a lehető legkomolyabban is szeretném ezt csinálni, csak maga az, ahogy én zongorázok fura, és nekem úgy tűnik, hogy magasabb szinten ez már nem fog így működni: a kotta alapján szép lassan megtanulok egy darabot, ami azt jelenti, hogy közben a billentyűket nézem. Mikor eljátszom, már nem a kotta, hanem a billentyűk fogják „irányítani”, hogy hogy játszom, azok alapján tájékozódom, mintázatokat jegyzek meg, hogy mikor mit kell leütni. Nyilván a hangokra is figyelek közben, csak a kotta nekem nagyon nem illik bele a képbe.

A hegedülésnél is pont ugyan ezt csináltam, azt memorizáltam, hogy hová kell illesztenem az ujjaimat, nem pedig a kottát.

Egy idő után meg persze már megy odafigyelés nélkül is, mert a mozdulatok rögzülnek. Viszont ha megállok, vannak olyan pontok, ahonnan újra tudom kezdeni, de nem mindenhonnan. Csak néhány olyan billentyűmintázatoknál, amikre erősen emlékszem.