Kedvenc klasszikus zenéitek?

http://www.youtube.com/watch?v=by9zB0_oMIA

Nekem ez :)

http://www.youtube.com/watch?v=K6u5D-5LWSg

Ez után kellett volna mindenkinek abbahagynia a zenélést. Legalábbis belőlem erőteljesen ilyen érzéseket vált ki. Ennek főleg az az oka, hogy a srác 21 éves, és bőven jobb zenét játszik, mint a legtöbb nagyonhíres zeneszerző. Jó alatt persze azt értem, hogy egyszerű, könnyen emészthető, mégis bámulatosan eredeti ötleteket tartalmaz, és könnyedsége ellenére mégis érzelmeket vált ki. Nem sokan képesek erre. (Talán csak egyedül a szintén izlandi Sigur Rós-t tudnám vele egy lapon emlegetni, de ők más műfaj.)

Egy évvel vagyok idősebb nála, és ugyan én is megírtam jópár klasszikus darabot (elég hasonló, minimalista stílusban), de mivel nem autodidakta módon tanultam (zeneakadémiát végeztem), attól tartok, hogy soha nem fogok hasonlóan egyedi zenét játszani. Ez pedig elszomorít.

Beethoven: Holdfény szonáta

http://www.youtube.com/watch?v=w2cFEHM9yMw

Pachelbel: Canon

http://www.youtube.com/watch?v=hOA-2hl1Vbc

Vivaldi: Concerto in C major

http://www.youtube.com/watch?v=Y_j426zXI0Q

(33/F)

Ólfaur Arnalds. <3

Zseni. Én éppen egy éve koptatom a jazztanszék padját, de már most tökéletesen megértem, amit mondassz. Tényleg megöli az egyéniséget. Viszont azért kellő mennyiségű józenével (direkt összetétel) ez könnyen lehet ellensúlyozni. Ilyen például Ólfaur Arnalds. Meg a Sigur Rós. És egyéb bandák, amiket nem sorolnék szorosan ide, mert más hangulat (Opeth, POS, Cynic).

A kérdező linkjéhez:

Ez viszont szerintem borzasztó. Jó, ez túlzás. Egész kellemes hallgatni, de őszíntén szólva nem sok eredetiség van benne. Nekem nagyon úgy tűnik, hogy aki írta, az alapvetően nagyon popzene párti, vagy az olyan zenét kedveli, ami arra törekszik, hogy minél könnyebben befogadható legyen. Az akkordmenetek annyira kézenfekvőek és ötlettelenek, hogy gyakorlatilag már az első pár hangból megállapíthatod az egész dal menetét. Ezt nem szeretem.

12:04

Beethoven-nek ez az egyetlen darabja, amit szeretek. Vivaldi-t pedig zseniálisnak tartom annak ellenére, hogy eléggé az alapoknál marad zeneileg. Viszont Pachelbel-től meg tudok őrülni. Egy undorító giccsparádé az egész. Akkoriban kábé olyan szerepe lehetett, mint ma a Lady Gagának. Tehát pusztán szórakoztatás. És az most mindegy, hogy mennyi munka van az előbbiben, és mennyi az utóbbiban, érzelmileg nem sokkal tartalmasabb egyik sem a másiknál.

12:09

Magam sem mondhattam volna szebben. Egyre csábítóbbá válik egy eseteleges kollaboráció. Írok PM-et.