Kezdő basszusgitárosnak tudnátok adni pár tippet?

értelek, de én nem zeneelméleti alapokról beszélek, hanem a hangszer technikai-elméleti alapjairól. persze, zeneelméleti alapok is szükségesek, de ott nem találsz semmi megtanulhatatlan, érthetetlen dolgot - természetesen nyilván nem kell a bartóki modellskálákig és a 4+4 brassos spread voicingig eljutni. ez az egész arra való, hogy a zenészek közös nyelvet beszéljenek és meg tudják érteni egymást.

nem elméleti alapokkal kell kezdeni, de nem is rögtön a saját utaddal, hanem a hangszer alapjai megtanulásával tanár vagy mester által. ez a lényeg. hogy miért? mert ha rögtön elkezdesz klimpírozni a hangszeren, berögzül a rossz technika és jobb esetben csak játszani nem fogsz tudni, rosszabb esetben meg is sérülsz és eldeformálod magadat (basszusgitáron jellemző a rossz balkéz tartás, ha az rögzül, megszívtad). az alap technikákat, gondolatokat egyszerűen meg kell tanulni, majd UTÁNA mehetsz a saját utadra.

a session zenész nem teljesen ez. hidd el, ismerek egy párat, egyet pedig elég közelről :) sokuk amúgy nem penge az elméletben. a session-zenélésnek az a lényege, hogy valaki más által megálmodott zenét a sessionista úgy tudjon eljátszani, hogy az pontosan és tökéletesen a produkció kitalálójánák álmába vágjon. magyarul a lehető legkevesebb probléma árán azt nyújtsa, amit kérnek tőle. rettenetesen nehéz pálya, mert például gitárosból nagyon sok van. a session-zenészek általában 8-10 évet tanulnak nemhogy tanároknál, de kifejezetten iskolában, egyetemen, zeneakadémián.

amit az utolsó bekezdésben írtál le, annak nincs köze a könnyűzenészekhez, mert effektíve elmondtad a komolyzenei képzés hátrányait. de én aztán egy szóval sem állítottam, hogy szolfézst, összhangzattan, zenetörténelmet kell tanulni, hanem a hangszer technikai és zenei alapjait. egyébként valaki egy komolyzenei képzés után valóban nem fogja tudni leszedni a rádióslágert, mert nem az a dolga. a komolyzenész interpretál, neki kottát kell tudnia olvasni. a mai magyar középszintű könnyűzenei képzésben lévő szolfézs és összhangzattan pontosan azt a célt szolgálja, hogy mindenki le tudjon hallás után szedni bármit: szólókat hangról-hangra, akkordmenetet funkciós érzet segítségével, hangszerelést, bármit.

és egy zárógondolat. érdekes, hogy csak az úgynevezett rockzenekari hangszerek (gitár, dob, basszusgitár) esetében merül fel egyáltalán ez a tanár-nem tanár dilemma. ezeken a hangszereken a lehető legalapabb szinten meg lehet tanulni zajongani, sőt, akár lehet azt ügyesen is csinálni, de épp a saját kiteljesedést fogja veszélyeztetni a rosszul vagy sehogy sem berögzült technikai alap. vajon miért nem merül fel egy trombitás, harsonás, nagybőgős, csellista stb. stb. esetében, hogy akar-e tanárt, vagy sem? elárulom: ha egy basszusgitárra rácsapsz, az fog - valamilyen - hangot kiadni. ellenben ha megfújsz egy trombitát, az nem.

Így teljesen értem, és teljesen igazat adok neked. A rossz beidegződésekkel meg aztán tényleg meggyűlhet a baj, és külön tehetséget vagy minimum odaadást kíván egy autodidaktától, hogy legalábbis ne szívassa meg magát annyira, vagy hogy tényleg találja meg a neki legkényelmesebb kéztartást vagy bármilyen technikai megvalósítást. Meg hogy egyáltalán eljusson addig, hogy jól beállított hangszeren játszik és ő maga állítja a saját kezére úgy, hogy tényleg öröm legyen játszani rajta.

Kell problémamegoldó készség... De akármilyen szakterületnek megvannak azok a megkérdőjelezhetetlen nagyjai, akik maguk taposták ki az útjukat, és nem egy, hanem megszámlálhatatlanul sok embertől tanultak eközben, ráadásul főleg olyanoktól, akiknek a tanításra is volt komoly elhivatottságuk. Persze ahogy említettem is, nehezebb út, tényleg valami nagyon kell hogy kényszerítse rá az embert, hogy ezt válassza (szegénység, szociális fóbia, vagy a jó öreg kihaénnem). Van viszont olyan, akinek nem számottevően nehezebb, és nem könnyű ráfogni, hogy szar. Savazni meg akárkit lehet, nyugodtan tekinthetjük hibának, hogy az ünnepelt híresség pontatlan lesz a saját szerzeménye egyik technikásabb részén, vagy hogy amatőrös hangerő-inkonzisztenciák kerülnek elő nála csak mert unalmas részt tizenhatodozgat... Vagy hogy egyszer véletlenül nem jól némítja a szomszéd húrt... A végtelenségig lehetne sorolni... Az ilyenek ugyanúgy ráhúzhatók az önképzőre is. Akkor is maradnék ennél a gondolatnál: a komoly tehetségnek nem jelentős hátrány, ha maga tanul, csak tanulhasson, legyen motyó, legyen idő, és ne akarják emberek lépten-nyomon elhitetni vele, hogy neki ez nem megy, meg hogy ugye értelme sincs.