Hová tovább a pentaton, blues, dúr, moll skála után? Az arpeggio skálákkal mi a helyzet?

ez nem érvelés kérdése :D egy E-fríg skála ugyanazokat a hangokat tartalmazza, mint a C-ión, de az E-fríg teljesen más akkordot fest le, mint a C-ión. és nem mellesleg, a fríg skála spanyolos hangulata (ami a b9 kezdő hangköznek köszönhető) sincs meg a C-iónban, hiába ugyanazok a hangok...

szerintem az a gond, hogy nem ismered például a modális zenét. ezért bátorkodtam ajánlani Miles Davis Kind of Blue c. albumát, amin a So What c. track például D és Eb-dór skálákra (tehát kifejezetten a skálát adták meg, és nem egy harmóniát) íródott. hallgasd meg, szedd le Davis szólóját, amiben kb. egyetlen árva Ab blues-hangon kívül csak a D-dór skála hangjai szerepelnek. utána elemezd ki. rá fogsz jönni, hogy a C-dúr skála hangjait tartalmazza a szóló, de a dór-skála sajátságos hangzása is benne van, ami nem lenne meg, ha Davis C-dúrt (iónt) fújogatna rá.

amúgy értem a problémádat, csak két alapvető, szólózásbeli hozzáállást nem ismersz. az egyik a horizontálás, a másik a vertikális módszer. ha van egy akkordmeneted, mondjuk Cmaj7-A7b9-Dm7-G7, akkor vertikális módszerrel játszhatsz Cmaj7-re bármilyen C-dúr bontást, A7b9-re C# szűkített arpeggio-t. A Dm7-G7 funkciót tekintve ii-V, kijátszhatod mindkét akkordot vertikálisan, vagy játszhatsz rá egy C-dúr móduszt, ez utóbbi esetben összevonod az akkordokat és horizontálsz. ilyenkor foghatsz egy móduszt, és azzal több akkord fölött prímán el tudsz játszadozni, amennyiben nincs hangnemi kitérés. csakhogy a horizontális módszer, - ahol amúgy tényleg mindegy, hogy melyik (jelen esetben) C-dúr móduszt lövöd rá az akkordokra - sokkal kevésbé festi körül az alapakkordot, amire játszol. ez is egy olyan dolog, amivel a szólistának számolnia kell. ha az alapharmóniád egy Dm7, játszhatsz rá G-mixolídet, de nem fogja olyan jól körülírni, mint ha D-dórt tolnál rá. próbáld ki, ha még utána sem érzed a különbséget, akkor nem tudok mit csinálni. ja, és azt is tudnod kell, hogy a skála azért skála, mert adott hangtól adott hangig tart. tehát ha az zavar, hogy C-dúrban D-től játszol két oktávval magasbb F-ig, az valóban nem modális skála lesz, hanem csak a C-dúr hangjainak kijátszása. modális skála az F-líd, ami F-től F-ig tart, azaz a skála megnyugvását jelenti alaphangjától a következő alaphangig.

szimpla rockzenében (progresszív rockra nem igaz) egyébként szinte soha nincs hangnemi kitérés, ezért rocknál akár egyetlen skálával átjátszhatod a szólókörödet, minden hang jól fog szólni, épp ezért szükséges a kreativitás, amibe az is beletartozik, hogy tudd: az egyes modális skáláknak van egy sajátos hangulatuk, emiatt nem mindegy, hogy Am harmóniára C-dúrt, E-fríget, H-lokriszit vagy mit játszol. és itt vissza is tértünk az elejéhez.

van amúgy a modális skáláknak egy még egyszerűbb és még nagyszerűbb funkciója: egy hangnemen belül 7 különböző ujjrendet tanulhatsz meg, ami csak a javadra válik.

egyébként az eredeti kérdésedre visszatérve, ha unod az alapskálákat, reihegyártáson, kromatikán és Baker-elméleten felül elkezdhetsz kísérletezni outjátékkal és különböző alterációkkal, például nyugodt szívvel gyártsál motívumokat G7 harmóniára Ab-moll-major7 arpeggioból vagy Db líd-mixolídből (melodikus moll IV. fok). mondom, unatkozni nem lehet.