Hová tovább a pentaton, blues, dúr, moll skála után? Az arpeggio skálákkal mi a helyzet?

Nem mindegy, mert más a skála alaphangja így teljesen más a kicsengése.

pl szerinted ami itt kb 25 másodpercnél következik az dúr skálának hangzik?

[link]

nem mindegy. hallgasd meg Miles Davistől a Kind of Blue c. lemezt, az az új modális zene első megjelenése, a számok modális skálákon alapulnak.

egy skálát lejátszani alaphangtól alaphangig meg nem nagy trükk, elkezdhetsz skálafragmentációkat, skálavariációkat csinálni. utána ha megunod a skálákat, elkezdheted a David Baker-elméletet és megtanulhatod a kromatikus kerülgetést és a váltóhangokat. ha ezután is unatkoznál, elkezdhetsz dodekafon reihéket írni, kb. 800 millió variáció lehetséges.

skálákból is amúgy van még 1000, ha belevesszük a melodikus- és harmonikus moll ill. összhangzatos dúr modálisokat, a rengeteg népi skálát vagy a distanciaskálákat.

A szólók alatt is vannak kvintek, power akkordok, blues alap, egy sima egy-hangjegyes metalcore breakdown, vagy akármi.

Egyébként nem feltétlenül összevissza mennek a hangok, ott is vannak motívumok.

hát ennyi erővel a pentaton skálák (amiből amúgy szintén öt darab van), a blues, a dúr és a moll skálák is feleslegesek, mert ezeknek minden hangját tartalmazza a 12 fokú kromatikus skála...

alapból skálákat darálni nem szólózás, hanem etűdözés. a szólóhoz az kell, hogy a skálákból, bontásokból, kromatikus figurákból, reihékből dallamokat csinálsz.