Leírnátok, hogy ti mit éreztek, mikor arról a bizonyos ROCKER ÉLETÉRZÉSRÖL beszéltek?

Igazából szerintem mindenkinek mást.

Nekem például nem azt az eszeveszett lázadást és keménységet, amit az első válaszoló írt (ne értsd félre kedves Első, én ezzel most nem leszólni akarlak).

Egyszerűen csak úgy tudnám megfogalmazni, hogy nekem azt jelenti, hogy egyéniség vagyok. Ugyanolyan mint a többi már, de mégis más!

Fantasztikus érzés, ha úgy érzed, hogy tartozol egy bizonyos közösséghez, még ha csak közvetetten is! És itt most nyilván a rockerekre gondolok.

Persze vannak bunkó, megkeseredett rockerek is, de van az a típus, aki (ahogy Első nagyon szépen leírta) annak ellenére tart téged jó haverjának, hogy kábé semmit sem tud rólad és sohasem találkoztál vele azelőtt, mégis tudja, hogy van bennetek valami közös, ezért jó ismerősként kezel.

Egy nagyon kellemes közösség tud lenni a rockereké, feltéve persze, ha olyanokról van szó, akik összefognak és nem pedig feszültséget, balhét szítanak a pózerkedő keménykedéssel.

Máig egy nagyon kellemes emlékem például, amikor egy nyári fesztiválkoncert után (azt hiszem Road koncert volt) nem néztem a lábam elé és véletlenül beleléptem egy majdnem térdig érő pocsolyába. A papucsom lejött a lábamról és ott maradt a víz mélyén, közben a szállingózó tömeg egy kissé elsodort és utána már nem emlékeztem, hogy pontosan hol is hagytam a lábbelimet. A telefonom vakujával világítva magamnak, nagyban böngészem a talajt, amikor odajött mellém egy rocker és megkérdezte, hogy mit keresek? Miután elmondtam neki mi történt, kábé 5 másodperc múlva, vagy még húszan jöttek oda nekem világítani és segíteni, aminek hála meg is került az elveszett papucs! :D Lepacsiztam mindenkivel és megköszöntem a segítséget, azóta pedig már csak nevetek a dolgon, holott akkor emlékszem, hogy nagyon ideges voltam :D

Ezen kívül szintén nagyon felemelő érzés átadni magad azoknak a dalszövegeknek, amik tanító jellegűek és arra próbálnak buzdítani (többek között), hogy éld úgy az életedet, ahogy neked tetszik, éld meg a pillanatokat, és ragadj meg minden lehetőséget, hogy később érdemes legyen visszagondolni a múltadra. Valamint szintén jó hatással tudnak lenni az emberre azok a dalok, amik arra ösztönöznek, hogy normális, intelligens emberként viselkedj, aki képes felülemelkedni a gondokon és felfogni, hogy mi a jó a világban és mi nem. Erre mondjuk egy nagyon jó példa a Road - Aki szabad c. dala, aminek az egyik versszakával zárnám a mondandómat:

"Maradj ember,

őszinte, tiszta fejjel!

Tanulj meg élni,

adni is, nem csak kérni!

Így leszel halhatatlan!"

21/F