Ki és MIÉRT szereti a komoly zenét?

Nem csak nyugtató lehet.

A megközelítésem sznobként hathat, de nem tudok más indokot:

Szeretem a frisset, nem szokványost és autentikust megtapasztalni, megélni. Annyi zenét hallgattam a mostani populáris stílusokban, hogy csak ritkán érzek valamilyen felsőbb, erős tudást, ami megnyilatkozik a zenén keresztül. Minden olyan egyforma és stílszerű.

És ha populáris stílus, akkor se a hétköznapiakkal foglalkozom, hanem olyanokkal akikben érzek némi stílust, átgondoltságot.

Mármint miért szeretem jobban, mint a könnyűt?

Ötletesebbek az akkordmenetek és a dallamok, a "számok" átgondoltabban vannak felépítve, a csúcspontok erőteljesebbek, a motívumok/témák jobban ki vannak használva és jobban is kapcsolódnak egymáshoz.

A könnyűzenében alapból mondjuk 4- 5 szólam van. Egy komolyabb hangszerelés esetében néha több.

Egy szimfónikus zenekarban például sokkal számottevőbb. De ha csak egy egyszerű triót veszünk, (hegedű, zongora, cselló) akkor is sokkal bonyolultabb a mű, mint egy könnyűzenei slágernél. Utóbbi sokkal egyszerűbben befogadható, az előbbihez inkább meg kell érni, általában, van akinél ez az "ösztön" szinte azonnal kialakul, valakiben csak idősebb korára, és van, aki egész életében rockrajongó marad...

Ezt csupán az Európai, nyugati zenekultúrára értem, pedig van több is a világon.

Mozart rajongó lettem, de előtte a Blues és Eric Clapton volt vagy 25 évig...