Mire verik magukat az underground rap előadók? (Magyarázat lent)

mert nagyarcú egoista parasztok.

ezen kár gondolkodni, meg bosszantani magadat.

Hallgass Chuck berry-t, az legalább igazi zene.

Killakikitt-et bírom.főleg a KillaGoons albumot.nagyon ott van.

Amúgy nem rajongok a műfajért.

Garage egy fo.s

RTM meg lóf@.az

LÁtod, ezért szerethette az is az Animal Cannibalst, aki utálta őket, mert támogatták a konkurenciát, gondolok itt Fila Rap Jam, stb. Mára már mindenki nevetségesnek tartja, amit csináltak, de egy csomó ma híres "nagyöreg" underground rapper valószínűleg nem lenne sehol nélkülük.

Az, hogy te miért nem lettél híres, az egészen onnantól, hogy rossz faluba/városba/kerületbe születtél, azon keresztül, hogy túl maximalista voltál, vagy hogy féltél, hogy bohócot csinálsz magadból, egészen odáig, hogy egyszerűen nem vagy jó, bármi lehetett, ezt valószínűleg már senki sem fogja tudni kideríteni.

Azt az ócska demagógiát viszont fejezzük már be, hogy bárki elnyom, beszűkít, lehetetlenné tesz bárkit... Internet. Facebook. Stb... Aki akarja, feltölti a saját cuccát, népszerűsíti, és nem szedheti le más. Attól, hogy az egyik előadó fikázza a másikat, attól csak mindkettőnek nő a tábora, a világtörténelemben nem történt még olyan, hogy egy rapper azt mondta a másikra, hogy szar, és annak akár egy rajongója is azt mondta volna, hogy "tényleg, igaza van a másiknak", maximum azt, hogy "hülye ez", de esetleg meghallgatta a másik számait is.

Az, hogy miért húzzák le? Vagy féltékenységből, vagy őszinteségből. Más lehetőség nincs. Ha nekem valaki mutat egy rapet, és egy jó alap mellé olyan rímek vannak, hogy hunyorítanom kell tőle, olyan szörnyűek, megmondom neki, hogy jó az alap, kotvány, amit csinál, kuka és kezdje újra normális szöveggel. Nem fogok senkit babusgatni, hogy "jó ez, folytasd", hátha magától jobb lesz. Ha pedig valaki nem bírja a kritikát, annak nem való az előadóművészet. Tudni kell bánni a kritikával, fikázódással. Akár azután is, hogy vissza-anyázott, gondolja át a fikázódást, amit kapott, vitassa meg a pajtásaival, és kétszer annyi számára teljesen ismeretlen emberrel, és ha akár 5% igazság is van abban, amit mond, változtatnia kell rajta. Ha valaki kritika miatt leteszi a tollat, az önerőből sosem lesz jó.

Arról pedig, hogy beszűkült a pálya, úgy gondolom, hogy ostobaság. A pálya az internet előretörésével kiszélesedett, de a stílus egyre nagyobb népszerűségével (és az egyre jobb minőségű és könnyen kezelhető szoftverek, hozzáférhető tutorialok miatt) minimum ezerszer annyi magát rappernek képzelő fiatal van, mint 1996-ban. Ezeknek a 99,9%-a alkalmatlan rá, mese nincs. De ez nem csak a rapre igaz, a rendszerváltás után úgy kellett hirdetést feladni, hogy zenekart alapíts, most meg minden harmadik fiatal játszik valamilyen hangszeren, mert már nem kerül 4 havi fizetésbe egy gitár.

Ha pedig a fellépésekre gondolsz, 1995 tájékán kiröhögtek, ha bementél valahova, hogy a "rapszenekaroddal" fel akarsz lépni, most meg bemész a tízszer annyi hely egyikére, megmondod, hogy rap-fellépés lenne, megkérdezik, hány embert hozol, vagy ha olyan a hely, kibéreled, aztán jegyet szedsz, és kész.

Én személy szerint azért nem lettem rap-előadó, mert gyalázatosak voltak a szövegeim, pedig a szívemet-lelkemet beleadtam. Mégse sírok miatta. Ennek köszönhetően ugyanis zeneszerző és hangmérnök lettem, és néha-néha csinálok egy koncertet, ahol rocksztárnak érezhetem magam.

Mindent összefoglalva, rapben csak a szöveg és az exhibicionizmus számít. Ha jó a szöveged, akár egy kakukkos órát is alárakhatsz, felfigyelnek rá, de egy szar szöveget a legjobb beat sem ment meg. Az meg, hogy vannak ennek ellenére érdemtelenül híres előadók, az meg annak köszönhető, hogy nagyonsok-rengeteg rossz ízlésű ember van, és nekik is kell zene.

Na.