Akik tanultak gitározni, és feladták, azok hanyadik hónapban es miért adták fel a gitározást?

Az igaz hogy én abba hagytam a gitározást, de ma már újra tanulgatok rajta. 15 éves koromban szereztem az első akusztikus gitáromat, tanár és mindenféle internetes oldal nélkül heti kétszer vagy háromszor játszogattam rajta.

Hogy miért akartam elkezdeni? (Tudom nincs ilyen kérdés, de most már van!)

Nos hát... ez úgy volt hogy egyszer mikor játszottam a gitár hőst (Guitar Hero) a bátyjám barátnője hangosan megszólalt:

"Hűűű ilyen jól megy neked ez a játék akkor miért nem akarsz inkább igazi gitáron játszani."

Na én onnantól kezdve eldöntöttem hogy most gitározni akarok és legendássá válni, így aztán két nap múlva 20 ezer forinttal a zsebemben anyut kikönyörögve a hangszerboltban megvettem életem első gitárját.

Nagyon büszke voltam magamra, mikor otthon kezembe vettem hát először még azt sem tudtam hogyan kell lefogni a húrokat meg hogy mire valóak.

Csupán csak csúsztattam az ujjaim gyengéden a húrokon amitől rendkívül boldog voltam hogy milyen jól hangzott. Majd aztán a bátyám barátnője megmutatta hogyan játsszak power akkordokat vagyis kvinteket a gitáron. Később pedig már gitáros könyveket hozott nekem hogy azokból tanuljak autodidakta módon. Ez ment egészen majdnem 16 éves korom végéig, amikor is csak 1 hónap volt a születésnapomig. Onnantól kezdve valami történt velem, de már nem tudom hogy mi lehet a pubertás kor miatt azért elég sokat voltam depressziós. Szóval ezek után nem nyúltam a gitárhoz legalább másfél évig. Mikor elértem a 18 éves kort pár héttel utána újra elővettem a poros hangszert, és azt gondoltam magamban:

"mi lenne ha lenne már végre egy elektromos gitár is!?"

Nagy mázlim is volt a kívánságom beteljesült karácsonykor megkaptam az erősítővel és effektekkel együtt az elektromosat is (egy Stratocastert), bátyján barátnőjének a gitárját ajándékba, mivel ő már nem használta jó néhány éve. Nos hát ez volt kb. 1 évvel ezelőtt most vagyok 19 és nincs az az isten hogy még egyszer letegyem a gitárt, soha többé ez az életem értelme!

Rájöttem én és mások is hogy hatalmas nagy tehetség van bennem, megvan a ritmus érzéktől megkezdve szám íráshoz minden ami kell a gitározáshoz. Már csak azt bánom hogy nem 6 éves koromban kezdtem el, mert ma már nem itt tartanék az biztos, de hát nem okolhatok senkit sem mivel a családomban senki nem zenélt soha.

én magam ugyan nem adtam föl, viszont így hirtelen 2 ember jut az eszembe akik föladták..

Mindkettő lány volt, és náluk ez kb úgy nézett ki, hogy szerették a rockot, metált stb. és kitalálták hogy megtanulnak gitározni.

Az egyik fémhúros country gitárt vett, amin szinte semmit nem tanult meg és 1-2 hét alatt feladta (nem is csoda, amikor én kezdtem tanulni volt nálam a gitárja, és nem tudtam semmit rendesen lefogni, mondják is h azon a legnehezebb elkezdeni).

A másiknak volt nejlonhúros akusztikus, és tudom hogy évek óta nála volt, és 1-2 egyszerű dallamot, riffet megtanult, de aztán kitalálta h neki elektromos kell és azon majd megtanul.. csak mindig jöttek a kifogások, nincs idő, fáradt vagyok stb. stb. aztán most meg már végkép nem foglalkozik vele.

Bár lehet ha lett volna tanárjuk, akkor máshogy alakul, mivel egyedül nem mindenkinek van meg az ereje, határozottsága ahhoz hogy megtanuljon.

Szerintem a legfőbb oka annak hogy föladják , az hogy nem tudják mibe vágják a fejszéjüket. Ha már megtanultad a számot akkor élvezetes játszani, de maga a tanulás nem annyira.. a monoton, unalmas gyakorlatok stb.. ha elmarad a sikerélmény és a motiváció akkor hamar feladják..

Mert szerintem a motiváció az egyik legfontosabb.. mert az egy dolog hogy rocksztár akarsz lenni, de ahhoz nagyon sok olyan dolgot kell csinálni ami nem igazán élvezetes.. pl egyik lefgontosabb, az hogy ismerd az összes hangot a gitár nyakán, lehetőleg hallás alapján.. e nélkül aligha tudsz majd számokat, szólókat írni, improvizálni.. és persze van akinek ez könnyedén megy, de a legtöbb embernek ez csak kemény tanulás útján valósul meg..

Nekem amúgy az segétett anno, hogy teliraktam a szobám falát poszterekkel, a példaképeimről.. aztán meg amikor épp nem volt kedvem megtanulni vmit.. csak ránéztem Dimebagre és arra gondoltam ő mit tenne :)

Am első, benned tuti hatalmas tehetség van :D valahogy a megasztáros fail-ekre emlékeztetsz : "háde háde anyukám, meg mindenki mondta h milyen jó vagyok haböböb :'((( "

Bizonyítsd be hogy te milyen jól vagy!

Gondoltam azon hogy inkább mégse írom le a történetet a gitárral mert tudtam hogy mindig van egy ilyen s*ggny*lókat akik állandóan beszólogatnak a másik embernek.

És bocsánatot kérek ezért, de tudod nagyon fölkapom a vizet ha valaki ki kezd velem, szóval ezt most muszáj volt.

Emlékez ez olyan Jersey módi.

Egyébként kurv*ra rühelem az ilyen megasz*r meg a fasz*m tudja x faktoros szars*gokat, szóval tévedsz.

Kizárólag csak is metál, rock, blues, jazz, punk stb. és semmi popzene.

hűha de nagyon érzékeny valaki...

Hol szóltam be? Szerintem egyedül te vagy itt aki beszólogat és személyeskedik (seggnyaló? azt hogy?), és úgy írogat mint egy idegbeteg.

Én pusztán leírtam hogy kikre emlékeztetsz, mert ott szoktam látni ezeket a hozzálállásokat, hogy saját magukat dícsérik és nincs semmi önkritikájuk. Sok embert ismerek aki iszonyat jól gitározik, mégse tapasztaltam még olyat hogy valaki saját magát fényezi, még a legnagyobb gitárosok között sem.

De még ennek ellenére sem állítottam azt, hogy nincs benned tehetség - honnét is tudhatnám, nem hallottalak játszani - viszont az utolsó válaszod alapján szinte már biztos vagyok benne.

Mi lesz veled ha valaki tényleg beszól, vagy azt mondja hogy szarul játszol?

Nem én vagyok itt az, aki saját magát isteníti, szóval ha olyan nagy a szád akkor bizonyíts te. Végülis egy ekkore tehetségnek nem okoz gondot, hogy lecsapasson egy imprót aztán feltegye a youtubera, igaz?

Téged elég könnyű volt provokálni. Várható volt az én válaszomra egy ilyen válasszal válaszoltál.

Értem hogyan gondoltad, csupán azt a hozzászólást megjátszottam csak hogy lássam mit fogsz reagálni az én agresszív válaszomra.

Bocsánat ezért.