Miért jó Kurtág György?

A Kurtág-istenítés meg csak a te - meg néhány sznob haverod - véleménye.

Csak nehogy egyszer kiderüljön, hogy egy rohadt nagy átverés volt az egész, és a random hangokat egy óvodás vetette kottapapírra, a zenetudósok meg kritikusok meg ráugrottak, hogy hű de nagy zseni.

Szép kis vita kerekedett egy ilyen kérdésből.

Csak pár gondolattal beszállnék, mint egy olyan ember, aki puszta hobbiból zenélget, és szívesen hallgat zenét - mindkét esetben komolyzenét is értve zene alatt.

Azt írta valamelyikőtök, hogy a zene a fülnek szól, és az a jó zene, amit jó hallgatni. Szerintem a zene a fülön keresztül az ember lelkéhez szól. Az a jó zene, ami képes hatni rá. Ami képes valamilyen érzelmeket kiváltani. Ami magával ragad - akár egy kellemes, harmonikus világba, akár egy furcsán zaklatottba. Alapvetően igen, az ember jobban szereti a harmóniát, jobban szereti a szépséget, a megnyugtató dolgokat, mint a feszültséget, a diszharmóniát, a zaklatottságot. Ha az érzelmeinket szeretnénk sodortatni valamerre, akkor épp ezért ilyen, "szépnek" nevezhető irányokba tesszük szívesen. Ugyanakkor vannak olyan állapotok, hangulatok, vagy akármi más által szült igények, amikor jól eshet, vagy legalábbis valamiért kellhet a diszharmónia, amikor egy sötétebb és zordabb világ felé kormányoznánk az érzelmeinket. És erre jó Kurtág György, és még sok más, nagyon hasonló stílusban dolgozó zeneszerző.

Annyi bizonyos, hogy jóval kevesebb ember felől és jóval kevesebb esetben van erre valós igény. Valós igény az, amikor ténylegesen jól esik ezt hallgatni, nem pedig csak nagyon művészinek gondoljuk, és szeretnénk, ha mások is látnák, mennyire befogadóak vagyunk a művészettel szemben: alighanem erre utalt egyikőtök sznobizmus alatt. És jóval kevesebb ideig is lehet ezt befogadni. Épp ezek miatt pedig a felvevőbázisa nagyságrendekkel szűkebb, mint a harmonikusabb zenéké. Amivel alapvetően nincs is semmi baj, de ezt fel kell ismerni, el kell fogadni, és látni kell, hogy ezért nem is lehet ez a fajta zene mindenki zenéje - mert egyikőtök azt akarta, hogy az legyen -, sőt, nem is lehet célja azzá válni. A helyén kell tudni kezelni hallgatóként, zenészként, zeneszerzőként is.