Miért nem szeretik a diszkó zenét az emberek? Pontosabban trance zenére gondolok, ami ugye dallamos.

Nem tudom pontosan, melyik az a trance, de ugye vannak ezek a tuc-tuc (én csak "füves zenének" hívóm) zenék, amibe semmi sincs.

Azokat nem csodálkozom.

Én azokat a disco zenéket szeretem, amikor híres zenéket dolgoznak át.

"A diszkózene nem zene, gépzaj. olyat bárki tud csinálni"

Az előző válaszom ellenére azt kell mondjam, hogy ez egy rohadt nagy baromság. Semmivel sem könnyebb, mint mondjuk fogni eg gitárt, egyb asszgitárt és egy dobot, és összerakni egy ACDC szintű négyakkordos témát.

A szólót totál leszarom. Az robotmunka. Sport. Engem valahogy sokkal inkább leköt zsa, hogy valaki milyen zenét ír. Ilyen szempontból meg szerintem tök jogosan szólom le Angus-t, mert rettenetesen ötlettelen gitáros volt. Nagyon hosszú évek ótaj ól elvan azzal, hogy önmagát ismételgeti. És nem, nem szeretnék úgy zsólózni, mint ő. Semmi különös nicns a zsólóiban sem. Inkább olyasvalakit választanék példaképül, mint Chris Broderick, mondjuk.

Visszatérva a dalszerzésre. Mozart egyedül zongorán játszott, mégis megírta a Requiemet. Aztán mégis őt emlegetjük azóta is, nem azokat, akik azt eljátszották. Ilyen szempontból szerintem az elektronikus zenészek is lehetnek ugyanolyan jó és értékes zenészek. Mint mondtam, ahhoz, hogy egy négy akkordból álló diszkószámot összerakjak, nem kell kevesebb tehetség, mintha ugyanezt rendesz hangszerekkel akarnám megtenni, lásd ACDC.

Szóvla zsép dolog, hogy Angus jól gitározik, de dalszerzőnek valami fertelmes. Végülis átlagos popzene az egész. (De maúgy sem tartom jogosnak, hogy állandóan al egnagyobb gitárosok között emlegetik.)

Eléggé értelmetlen dolog volt azt felhozni, hogy Angus milyen jól szólóik, mert ennek a dalszerzéshez az égvilágon semmi köze nincs. És azt sem tarotm lehetetlennek, hogy akinek a válaszod ment, van olyan jó gitáros, mitn Young, mert őszíntén szólva a sok progresszív metál egy elég durva gitárosgenerációt nevelt ki, aminek köszönhetően minden második progmetált hallgató, autodidakta tizenéves olyan szinten van, mint az egyéb műfajokat kedvelők csak évtizedes tanulás után. Tegnap is egy olyan gyerek jött be hozzám, hogy ő gitárórákra akarj árni, hogy egyszerűen azt se tudtam, mit mutathatnék neki. Elméleti tudása persze nem volt, de minek kéne neki, amikor hallás után rögtön levesz egy Vai szólót is. És ez abszolút nem egyedi eset.

Kissé elkanyarodtam a lényegtől. A lényeg annyi, hogy az előző válaszoló jól bezsélt. Egy ACDC szintű számot semmivel sem nehezebb megírni, mint leülni egy zsinti mellé, feljátszani az összes baszsus, dob, lead témát, aztán az egész megeffektezni meg lekeverni. (És akkor még szót sem ejtettünk arról, hogy míg nektek talán ugyanolyannak tűnik az összes szám, hangzásvilágában a legtöbb élesen eltér, és az elektromos zenében ponthogy inkább az egyedi hangzás összerakása jelent eszméletlen nagy kihívást.)